Borítókép: 123rf.com illusztráció

Túlhalászat, betelepítések

– Az ember az élőhelyek elvesztése, a túlhalászás, valamint a patkányok, sertések és kutyák betelepítése révén gyorsan pusztította a madárpopulációkat. A betelepített állatok fosztogatták a madarak fészkeit, és versengtek velük a táplálékért – mondja a tanulmány vezető szerzője, Dr. Rob Cooke, az UKCEH ökológiai modellezője. Az éghajlatváltozás, az intenzív mezőgazdaság és a környezetszennyezés az elmúlt évszázadban tovább fokozta ezt a veszélyt.

A madárpusztulás „jelentős hatással van” a biológiai sokféleség válságára

A kutatók az ismert madárpusztulásokon alapuló statisztikai modellezéssel becsülték meg a fel nem fedezett kihalásokat, Új-Zélandot használva esettanulmányként. Az országban élő összes madár jól megőrzött maradványainak köszönhetően ez az egyetlen hely a világon, ahol az ember előtti madárfauna vélhetően teljes egészében ismert. – Megmutatjuk, hogy sok faj már az írásos feljegyzések előtt kihalt, és nem hagyott nyomot, eltűnt a történelemből – mondja Cooke.

Ennek „jelentős következményei vannak a biológiai sokféleség jelenlegi válságára nézve” – teszi hozzá a tanulmány társszerzője, Dr. Søren Faurby a Göteborgi Egyetemről. – A világ nemcsak sok lenyűgöző madarat veszíthetett el, hanem sokrétű ökológiai szerepüket is, amelyek valószínűleg olyan kulcsfontosságú funkciókat is magukban foglaltak, mint a magszórás és a beporzás – magyarázza.
– Ez kaszkádszerűen káros hatással volt az ökoszisztémákra, így a madarak kihalásán kívül sok olyan növényt és állatot is elveszítettünk, amelyek túlélése ezektől a fajoktól függött.

Mely madarak haltak ki?

A kihalt madárfajok között van a mauritiusi ikonikus Dodó, az észak-atlanti nagykócsag és a kevésbé ismert Saint Helena-i óriáskakukk. A Nature Communications című szaklapban megjelent tanulmány szerint 640 olyan madárfaj ismert, amely a késő pleisztocén korszak óta kihalásra kényszerült, és 90 százalékuk az emberek által lakott szigeteken élt. A becslések szerint további 790 ismeretlen faj csatlakozott hozzájuk. Cooke szerint ezek közül csak mintegy 50 halt volna ki természetes úton.

A 14. században a tanulmány becslése szerint 570 madárfaj veszett ki, miután az emberek megérkeztek a Csendes-óceán keleti részén fekvő szigetekre, például Hawaiira és a Cook-szigetekre. Ez a természetes kihalási arány közel százszorosa, és a kutatók szerint ez lehet a történelem legnagyobb, ember okozta gerinces kihalási eseménye.

Rajtunk múlik

Mára mindössze 11 000 madárfaj maradt, amelyek közül további 700 faj kihalása fenyegethet a következő néhány száz évben. – Hogy további madárfajok fognak-e kihalni, az rajtunk múlik – mondja Cooke. – A közelmúltban a természetvédelem megmentett néhány fajt, és most fokoznunk kell a madarak védelmére irányuló erőfeszítéseket, a helyi közösségek által irányított élőhely-helyreállítással – írta a Magro.hu az euronews.com hírére hivatkozva.