Bugaci gyereknek lenni egyet jelent azzal, hogy az emberpalánta egyszer csak ott találja magát egy hátas ló nyergében, és ez így is van rendjén. A kiskunsági homokhátság 2700 lelkes nagyközségének címerében is paripa ágaskodik, a lovas tanyákra és bemutatókra külföldről is érkeznek turisták – számolt be Facebook-oldalán a Zsaru Magazin.

– Ötévesen ültettek először lóra; emlékszem is rá. Nyolc esztendősen már azért lovagoltam, mert imádtam, és ez azóta változatlan. Hat éve saját lovam is van, de a kutyák is intenzíven voltak és vannak jelen az életemben. Amíg kertes házban laktunk, mindig volt kutyánk – foglalta össze Dezső Dalma őrmester, Fülöpjakab körzeti megbízottja, aki három kutyát és egy lovat tart bugaci kertjében. – Miattuk van kertes házam, és kocsit is úgy vettem, hogy a kutyáimnak jó legyen. Számomra ez nem is volt kérdés; de az sem, hogy ezeket a kutyamancsos szelepsapkákat beszerezzem – fűzte hozzá kacagva.

Miután édesanyjával Kecskemétre költözött, az egészségügyben dolgozó szülő szabott két feltételt.
– Azt mondta, akkor lehet kutyám, amikor már tisztában vagyok azzal, hogy a felelős állattartás mivel jár, és amikor 16 esztendősen erre készen álltam, csak annyit kért, ne hozzak nagy testű kutyát a társasházi lakásba. Így lettem egy bichon havanese gazdája. Lorelai csodálatos társ volt, és tudom, hogy velem neki is jó élete volt. Tavaly szenderült jobblétre; 16 esztendősen. Közben édesanyám tanyát vett Bugacon, és ott már lehetett nagy testű kutyám. Egy csehszlovák farkaskutyát választottam, és ő ma is haza vár. Sok emlék köt össze minket. Túrák, kutyás futóversenyek és kutyás szállások. A horvátországi nyaralásra is elvittem magammal. Együtt úsztunk a tengerben. Összetartozunk, ezért is tetováltattam magamra a pofiját. Sokat foglalkoztam vele, de miután eldöntöttem, kutyás rendőr lesz belőlem, beláttam, ő nem alkalmas arra, hogy járőrkutyává kiképezzem.

Az állatbarát zsaru 2018 májusában szerelt fel a Készenléti Rendőrségre Szegedre, és ’19 januárjában került a Kiskunfélegyházi Rendőrkapitányság járőr és őrszolgálati alosztályára.

– Amikor megfogalmazódott bennem, hogy rendőr szeretnék lenni, az volt az álmom, hogy kutyavezetőként szolgálhassak, és ez hamarabb valósult meg, mint gondoltam volna. Ezért most is hálás vagyok, de azt is érzem, hogy erre a feladatra kellően felkészültem – summázta Dezső Dalma, aki négy évvel ezelőtt újabb kutya gazdájává vált, mert azt is eldöntötte, saját ebbel jelentkezik a Rendőrségi Oktatási és Kiképző Központ (ROKK) kutyavezető-képző és állatfelügyeleti főosztály képzésére.

– Belga juhászt vásároltam. Ő Chase, aki három hónapos kora óta van velem – magyarázta, és mosolyogva elismerte, az eb hívónevét a Mancs őrjárat című animációs tévésorozatból kölcsönözte. – Otthon előképeztem, és a hivatalos képzés előtt felvittem a rendőrségi kutyavásárra a ROKK dunakeszi telephelyére, ahol a tesztelést sikeresen teljesítette, illetve teljesítettük, és engedélyt kaptam, hogy vele vehessek részt a három hónapos képzésen. Filip lett az avatási neve, és most viszem a második minősítőre. Kezdettől fogva előnynek éreztem, hogy nem kellett összeszoknunk, nem kellett megtanulnunk, hogy egymással miként kommunikáljunk, hiszen a gazdája vagyok, magam neveltem. Összhangban van velem. Olyannyira, hogy a gondolatomra is reagál. Amikor oldott hangulatban lépek oda hozzá, közvetlen és játékos, de egyetlen határozott szó elég, és rögtön átkapcsol, és vezényszavak nélkül is tudja, hogyan kell engem, illetve egy adott intézkedést támogatnia. Erre bármikor, bármilyen helyzetben képes, és érezteti is velem, hogy mindig éles, főleg, amikor közös szolgálatot teljesítünk. Folyamatosan ott van mellettem, és jól dolgozik az utcán. Chase olyan szolgálati kutya, amilyenről álmodtam. Sokat gondolok arra, ami a képzést lezáró vizsga után megfogalmazódott bennem: én óvtalak téged, amíg még pici voltál, mostantól viszont te vigyázol rám.

A bájos őrmester két éve lett kutyavezető járőr

– Már focimeccsen és falunapon is biztosítottunk, de főleg illegális migránsok elfogásában és feltartóztatásában vettünk részt. Ez szinte mindennapos volt. Előfordult, hogy a csomagtartóban kellett maradnia, de mindig mindenhová vittem magammal, és ezt azóta is így teszem, hogy idén szeptemberben Fülöpjakab körzeti megbízottja lettem – vázolta, és hozzátette, ezzel egy időben kezdte meg levelező tanulmányát a Nemzeti Közszolgálati Egyetem igazgatásrendészeti szakirányán, mert célja a diploma megszerzése. Azt is elmondta, a kutyái jól kijönnek egymással.

– Már túl vagyunk sok közös túrán, és elfogadták, hogy mi így alkotunk közösséget, amiből természetesen a lovam sem hiányozhat. Édesanyám unokáknak szólítja őket, amit meghatónak tartok, de úgy vettem észre, minden hozzátartozóm, ismerősöm és barátom elfogadta, hogy nekem így teljes az életem. Nem tudom miért, de szükségem van arra a folyamatos élményre, ahogy a lovam és a kutyáim éreznek engem… ahogy érezzük egymást.

SZ. Z. J.

Fotó: Szabó Gabriella