Nem számít, hogy csak 12 vagyok?

– kérdezi a lány félénk hangon az idegen, középkorú férfiaktól, akik szexfantáziáikról mesélnek, fogdossák magukat a webkamera előtt, vagy épp arra kérik őt, hogy mutassa meg a melleit.

A riadt kérdésre tucatjával érkeznek az efféle válaszok:

• Nem, ha köztünk marad.
• Próbálok nem gondolni rá.
• Miért bánnám, ha tetszünk egymásnak?
• Kit érdekel? Én is voltam 12.
• Nem. Te is megmutatod magad?
• Nem, amikor 35 éves voltam, volt egy 13 éves barátnőm. Senki nem szólt bele.

Ezt már önmagában elég sokkoló hallgatni, de ennél még nagyságrendekkel riasztóbb képet fest az online zaklatás világáról a Csapda a neten című cseh dokumentumfilm, amely radikális módszerrel dolgozza fel a kényelmetlen és nehezen felderíthető témát. A filmet rendező Barbora Chalupová és Vít Klusák ugyanis nem puszta élménybeszámolókra és adatokra hagyatkozott, hanem „laboratóriumi körülmények között” mutatja meg, mi történhet a csetablakokban, amikor a szülők épp nem néznek oda. Három felnőtt színésznőt válogattak ki a forgatáshoz, akiknél fontos szempont volt, hogy fiatalabbnak nézzenek ki a koruknál, így hihető legyen róluk, hogy csak 12 évesek. Beköltöztették őket egy stúdióba, ahol alaposan bekamerázott díszletszobákat kaptak, teljesen átlagos kiskamasz álprofilokkal regisztrálták őket több közösségi hálón, majd várták, hogy mi történik. Nem kellett sokáig tétlenül ülniük: öt órán belül 83 férfi írt rá a kiskorúnak hitt színésznőkre, explicit szexuális kéréseket/követeléseket megfogalmazva feléjük. Ez a szám a tíz napos forgatás alatt pedig csaknem 2500 zaklatóig kúszott – derül ki a 24.hu cikkéből.

Vít Klusák, a film egyik rendezője

Az események gyorsasága az alkotókat is meglepte, pedig ők eleve azért vágtak bele a kockázatos projektbe, mert fel akarták hívni a figyelmet a probléma súlyosságára. Klusákot először egy internetszolgáltató cég avatta be abba, milyen gyakoriak az efféle online bűncselekmények, mikor épp reklámot forgatott nekik. Chapulovának pedig az adta a végső lökést a filmhez, amikor hallott egy 12 éves kislányról, aki kreált egy zaklató kamuprofilt a telefonján, hogy úgy tűnjön: szexuális tartalmú üzeneteket kap egy idősebb férfitől. A lányt az motiválta, hogy legyen közös beszédtémája az osztálytársaival, nekik ugyanis már mind voltak hasonló élményeik az interneten.

Forgatás előtt kapcsolatba léptek a cseh rendőrség kiberbűnüldözési részlegével, a film elején meg is mutatják a hivatalos adatokat. Eszerint a cseh gyerekek hatvan százaléka internetezik szülői felügyelet nélkül, 41 százalékának küldtek már pornográf képeket. Minden második gyerek cseveg idegenekkel, 20 százalékuk pedig egy találkozótól sem riadna vissza.

Illúzió lenne azt gondolni, hogy az arányok nagyon máshogy nézhetnek ki Magyarországon, ahogy erre az Unicef online zaklatás elleni kampánya is felhívja a figyelmet. Az adatok tehát már önmagában is nagyon aggasztóak, de természetükből fakadóan túl elvontak ahhoz, hogy igazán fejbe vágják az embert. Egész más, amikor a statisztika arcot kap, és a maga gyomorforgató valóságában szembesülhetünk vele, hogy mit jelent mindez a gyakorlatban. Ezért is iszonyatosan fontos film a Csapda a neten. Betekintést enged a közösségi hálók, kommunikációs platformok és csetszobák sötét zugaiba, amiről a figyelemfelhívó kampányok ellenére is szeretnénk azt gondolni, hogy nem léteznek, de ha esetleg mégis, a mi gyerekünkkel biztos nem történhet ilyen.

Pedig az már a szereplőválogatás során kiderült, hogy a félelmek egyáltalán nem túlzóak: a forgatásra jelentkező 23 színésznőből 19 számolt be arról, hogy gyerekkorában volt része online szexuális zaklatásban, ám az igazi gyomros csak az álporfilok élesítése után következett. A pokoli másfél óra alatt kénytelenek vagyunk több tucat verzióban végignézni, ahogy ismeretlen, középkorú vagy még idősebb férfiak kapásból maszturbálni kezdenek online beszélgetőpartnerük előtt, majd hízelegnek, követelőznek, zsarolnak, gyerek- vagy állatpornót küldenek és titkos találkát kezdeményeznek, annak ellenére, hogy a lány többször is közli velük: még csak 12 éves és semmit nem tud a szexről.

A találkát több esetben le is szervezik az alkotók, így egy bekamerázott cukrászdában láthatjuk, amint a szexragadozók tortaeszegetés közben próbálják meg rávenni a lányokat, hogy sétáljanak velük egyet a hegyen, vegyenek részt velük édeshármasban, vagy fizessenek és engedelmeskedjenek mindenben, ha nem akarják a félmeztelen szelfijüket viszontlátni az interneten.

Általánosságban legitim a vita, hogy egy dokumentumfilmben mennyire etikus megtéveszteni és „lépre csalni” az alanyokat, és ily módon beavatkozni a valóságba, ám ebben az esetben nem nagyon lehet kérdés, hogy megérte vállalni a morális rizikót. A tömeges leleplezéssel az alkotók egyértelműen hozzájárultak a veszélyek tudatosításához, így a gyerekek biztonságának növeléséhez is. A legközvetlenebb hatás, hogy a cseh rendőrség elkérte a felvételeket és több nyomozást is indított a filmben kitakart arccal bemutatott elkövetők ellen.

De talán még ennél is fontosabb eredmény, hogy a film minden eddiginél jobban ráirányította a társadalom figyelmét a témára. A Csapda a neten toronymagasan minden idők legsikeresebb cseh dokumentumfilmje lett, amelyre csak a bemutató hétvégéjén 115 ezer jegyet váltottak Csehországban – azaz többen voltak rá kíváncsiak, mint sok hollywoodi blockbusterre, például a Jokerre (103167 néző) vagy a Halálos iramban 8-ra (113460 néző). Összesen 61 millió cseh koronát (kb. 850 millió forintot) hozott, vagyis több mint meghúszszorozta a hárommillió koronás költségvetést, amelyet Kusák és Capulová eleve közösségi finanszírozásból gyűjtött.

Az alkotók ráadásul szigorú módszertant állítottak fel a forgatáshoz, amelynek része volt, hogy a színésznők soha nem kezdeményezhetnek kontaktust, nem kacérkodhatnak, mindig csak ódzkodva és szégyenlősen reagálhatnak a zaklatásokra. A napi 12 órában zajló forgatásokon végig jelen volt a stábban pszichológus, szexológus, gyermekvédelmi szakember és jogász is. Ők helyenként meg is szólalnak a filmben, az alkotóknak és a nézőknek egyszerre magyarázva el az éppen látottak pszichológiai, jogi kontextusát.

A szakértőkre már csak azért is szükség van, mert a színésznőkön óriási a teher. Hiába 19 évesek valójában, hiába tudják, hogy csak szerepjáték az egész és nem eshet bántódásuk: a filmben világosan látszik, hogy a 10 napos pszichológiai kísérlet borzasztóan megviseli őket lelkileg. Egyiküknek a forgatás után terápiára kellett járnia, és azt mondja, hogy azóta minden alkalommal felzaklatja, ha az utcán sétálva egy idősebb férfi ráemeli a tekintetét. Ebből nagyjából kikövetkeztethető, hogy egy valódi 12 éves miket élhet át, amikor ilyen helyzetbe kerül, és nem várja őt egy komplett stáb, akikkel kibeszélheti a szorongásait.

Basszus, ha 12 éves lennék, levetném magam egy hídról – szakad ki az egyik szereplőből, miután hívást bont egy zaklatóval, aki megzsarolta a beszélgetés során. Egy másik színésznő pedig, maga számára is váratlanul, könnyekben tör ki, amikor rádöbben, hogy a Skype-on rácsörgő 21 éves srác tényleg csak beszélgetni akar, nem követel tőle meztelen fotókat, sőt előzékenyen figyelmezteti arra, hogy véletlenül se tegyen ilyet egy idegen kedvéért. „Az elmúlt tíz nap fényében meghat, hogy vannak normális emberek” – mondja szabadkozva a rendezőknek, miközben próbálja abbahagyni a sírást. Ez a film egyik legmegrendítőbb pillanata, amit csak még jobban kihangsúlyoz a finom rendezői megoldás, mikor szép lassan eltüntetik a fiú arcát takaró virtuális maszkot, és a sok borzalmas manipuláció után végre megpillantunk egy kedves, őszinte, emberi mosolyt a képernyőn.

A meghitt pillanat éles kontrasztot nyújt az egész filmhez, és különösen a zárójelenethez, amelyben a szereplők és a stáb kivonul a stúdióból, hogy „levadássza” az egyik elkövetőt. Forgatás közben ugyanis az egyik zaklatót felismerte a csapat sminkese, és közölte a rendezőkkel, hogy a férfi rendszeresen gyerektáborokat szervez. Őt várják meg otthona előtt kamerákkal és próbálják számon kérni, ám a férfi hol hárít, hol agresszív ellentámadásba megy át, és a szülőktől kezdve a kisebbségekig mindenkit hibáztat a tettei lélektani következményeiért, csak saját magát nem. A szembesítés nem hoz semmiféle elégtételt vagy eufóriát, hiszen már láttuk, hogy milyen mélységű problémáról van szó, így pontosan tudjuk azt is, hogy egy (két, három, négy) elkövető lekapcsolása nem fogja megoldani a problémát.

Az online zaklatásnak ez a láthatatlan, borzasztó válfaja nem tűnik el varázsütésre, apró, de számottevő eredményekre csakis akkor van esély, ha társadalmi szinten is elkezdjük nyíltan kibeszélni az ilyen kényelmetlen témákat, amik gyakran a szőnyeg alá seperve végzik.

A Csapda a neten-nél tökéletesebb vitaindító ehhez a hosszú-hosszú beszélgetéshez.

Csapda a neten (Caught in the Net), cseh dokumentumfilm. A film a március 1–10. között online megrendezendő Budapest International Documentary Festival (BIDF) versenyprogramjában szerepel.