A négyökrös szekér
 

Nem Pesten történt, amit hallotok.
Ott ily regényes dolgok nem történnek.
A társaságnak úri tagjai
Szekérre űltek és azon menének.
Szekéren mentek, de ökörszekéren.
Két pár ökör tevé a fogatot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.
 

Világos éj volt. A hold fenn vala;
Halványan járt a megszakadt felhőkben,
Miként a bús hölgy, aki férjinek
Sírhalmát keresi a temetőben.
Kalmár szellő járt a szomszéd mezőkön,
S vett a füvektől édes illatot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.
 

                                                                                        A társaságban én is ott valék,
                                                                                        S valék szomszédja épen Erzsikének,
                                                                                        A társaságnak többi tagjai
                                                                                        Beszélgetének s énekelgetének.
                                                                                        Én ábrándoztam s szóltam Erzsikéhez:
                                                                                       „Ne válasszunk magunknak csillagot?”
                                                                                        Az országúton végig a szekérrel
                                                                                        A négy ökör lassacskán ballagott.
 

                                                                                       „Ne válasszunk magunknak csillagot?”
                                                                                        Szólék én ábrándozva Erzsikéhez,
                                                                                       „A csillag vissza fog vezetni majd
                                                                                        A mult időknek boldog emlékéhez,
                                                                                        Ha elszakaszt a sors egymástul minket.”
                                                                                        S választottunk magunknak csillagot.
                                                                                        Az országúton végig a szekérrel
                                                                                        A négy ökör lassacskán ballagott.
 

                                                                                        (Borjád, 1845. szeptember 26. – október 7. között.)