Kiállításáról így vallott Dömötör Mihály: – A köznapi tekintet elől rejtve maradó, a már nem élő, de még létező virágokban rejlő esztétikumokat mutatom fel. A különleges szépség és a véglegesség paradoxonját sűrítettem a képekbe. A fotók a virágokat az életidőből képmásként egy más időbe a létidőbe emelik át. A fotózás során nem kellett távoli, egzotikus tájakra utaznom, de a lehető legnagyobb kalandot, a lélek kalandját éltem át. A kiállításban, mint képi esszében az egymásra ható képek – a jelenség felmutatásán túl – többletjelentéssel telítődve a létezés különös aspektusára, lényegére utalnak.