Kürti Lászlónét az 1960-as években nem engedték továbbtanulni. Rajzolni és festeni viszont nagyon szeretett, éppen ezért kereste a helyet, ahol képességeit fejleszteni tudja, kiteljesítheti vágyait. Így talált rá Kiskunfélegyházán a Móczár Károly-vezette képzőművész közösségre. A továbbiakról így fogalmazott Ancika: - Akkor belekóstoltam ebbe a műfajba, és úgy érzem, ezt nem lehet abbahagyni. Számomra nagyon fontos a természet és az ember kapcsolata. El kell árulnom azt is, hogy néha a természetet jobban szeretem, mint az embert. Eleinte sötét képeim voltak, ma már kezdek vidámabb színekkel is dolgozni. Ezt így hozta az élet. Vannak olyan élethelyzetek, amikor nem jönnek az ember kezére a narancssárga és vörös színek, és a sötétek válnak dominánssá. Amikor nyugodtabb, szebb az élet, akkor jönnek a jó, élénk színek.

s. r.