– Az idén 74 esztendős Bács-Kiskun vármegye földrajzi, gazdasági és nemzetiségi szempont­ból is meglehetősen tagolt. Lehet-e így igazán erős kulturális, identitásformáló ereje?

– Kétségtelen, hogy Bács-Kiskun vármegye egy közigazgatási átszervezés nyomán jött létre, az identitás kialakulása tehát jelenleg is zajló folyamat, amelynek az eredménye törté­nelmi távlatokban látszik majd jól.
A vendégeink rendszerint elmondják, hogy az itt élőket barátságosnak, befogadó­nak látják. Szerintem ez abból is fakad, hogy az itt élő különböző népcsoportok nemcsak a gasztronómiájukkal, kultúrájukkal gazda­gították Bács-Kiskunt, hanem azzal is, hogy megtanultak alkalmazkodni a másikhoz. Szó­val, jó alapokra építhetünk. Azt gondolom, már ma is pozitív érzelmi töltete van annak, hogy Bács-Kiskunban élünk, és mi is azon dolgozunk, hogy ez tovább erősödjön.

– Ha valaki felvetné, hogy a magyar önkor­mányzatiságban nincs szükség a vármegyei szintre, mit válaszolna?

– Azt, hogy Budapestről nehéz megmon­dani, mire van szükségük az embereknek egy adott térségben. Nálunk mások a kihívások, a feladatok és az igények, mint az ország más részein, és ezeknek a menedzselésére a mai közigazgatási rendszerben leginkább a vár­megye és azon belül is a vármegyei önkor­mányzat alkalmas. Annak idején, amikor a megyei önkor­mányzathoz egy hatalmas intézményrendszer tartozott, másfajta büdzsével és másfajta gon­dolkodásmóddal kellett dolgozni. Új szere­pében a vármegye területfejlesztési feladatot kapott. Ebben a minőségében a vármegyei önkormányzat küldetése, hogy segítse a tele­püléseken a közösségi életet, fejlessze azokat a funkciókat, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy lakosai úgy érezzék, jó itt élni, jó ide ha­zatérni. Tehát, legyen magas színvonalú óvo­da, bölcsőde, épüljenek kerékpárutak, és mo­dern egészségügyi intézményekben vehessük igénybe a járóbeteg-ellátást. Mindez erősíti a településhez kötődést is, a helyi identitást. Azt fogalmaztuk meg, hogy élő vidéket és élhető városokat szeretnénk látni Bács-Kiskunban. Büszkék vagyunk arra, hogy kivétel nélkül minden vármegyei településen sikerült olyan beruházásokat megvalósítani, amelyek hoz­zájárultak ehhez.
– A menedzserszerephez a vármegye kapott pénzt, paripát, fegyvert: a kezdetben 86 mil­liárd forintra tervezett forrás helyett végül 117 milliárd forint érkezett ide a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) keretében. Milyen szempontok alapján hasz­nálták fel ezt az összeget?

– Megkérdeztük a településvezetőket, hogy mire van szükségük az ott élőknek, mik a közösségi célok. Mind a 119 település pol­gármesterével legalább tucatnyi alkalommal egyeztettünk erről. A fejlesztésekhez ráadá­sul nemcsak pénzt tudtunk rendelni, hanem olyan szakembergárdát is, amely megírta és beadta a pályázatokat, menedzselte a meg­valósításukat, majd az uniós pénzügyi sza­bályok szerint elszámoltak a támogatásokkal. Nagyon jó együttműködés alakult ki a vár­megye önkormányzata és a települési önkor­mányzatok között, sőt, a polgármesterek is egy szakmai közösséget alkottak, amelyhez az általunk szervezett polgármesteri találkozók hasznos keretet nyújtottak.

A TOP-projektek fő célkitűzése a gazda­ságfejlesztés volt, amibe nemcsak az ipari te­rületek kialakítása, bővítése tartozik, hanem például az óvodai és bölcsődei férőhelyek nö­velése, a turisztikai fejlesztések, a kerékpáru­tak építése vagy éppen a csapadékvíz-kezelési projektek is. Összesen 782 beruházás valósult meg a vármegyében, közülük több mint félez­ret a mi szakembergárdánk menedzselt.

A munkánkat visszaigazolja, hogy Bács-Kiskun használta fel az egyik a leghaté­konyabban a TOP-támogatásokat a várme­gyék közül, és ezzel kiemelt figyelmet sikerült kivívnunk a minisztériumok részéről. Hason­lóan felkészülten vágtunk bele a TOP Plusz támogatási programba is: a pályázati keret több mint felére nyújtottak be pályázatot a települések, és már adtunk is át ilyen beruhá­zásokat.

– Említette a turisztikát. Hogyan lehet Bács-Kiskun adottságait még jobban kihasz­nálni a jövőben?

– Sokan úgy gondolják, hogy azok a jó tu­risztikai célpontok, amelyeken egy évben megjelenik százezer ember. De tessék belegondolni: mit szólnának a hajósiak, ha ekkora tömeg jelenne meg a pincesoron? Ezzel arra utalok, hogy a vármegye természeti, kulturá­lis gyöngyszemeihez a legtöbb esetben nem a tömeg, hanem a minőségi turizmust kell kapcsolni. Ezért a fejlesztéseknek egyúttal vé­deniük is kell ezeket az értékeket. A turiszti­kai szolgáltatóknak össze kell fogniuk, hogy egyfajta hálózatként kézről kézre adják a lá­togatókat. Ez az összefogás már elkezdődött, amit az is jelez, hogy a Covid-járvány előtt 32 vármegyei településsel közösen jelentünk meg az Utazás kiállításon.

A vármegyei turizmuson belül kiemelt szerepet vívott ki magának a bor és a gasztro­nómia. Megszámlálhatatlan fesztivál vonzza a látogatókat a bajai halászléfőzőtől a félegyhá­zi libafesztiválig, a borászaink pedig kemény munkával leküzdötték azokat az előítéleteket, amelyek korábban az alföldi borokat illették. Az országos borversenyekről rendszerint az aranyérmek jóval több mint egyharmadát hozzák el a Kunsági és a Hajós–Bajai borvi­dék nedűi, sőt, vannak komoly külföldi elis­merések is. És akkor még nem beszéltünk a vármegyei pálinkák sikereiről…

– A TOP-projektek között olyan is volt, amely a vármegyei identitás erősítését szolgálta. Vár­megyénknek lettek meséi, legendái; számos rendezvényt szerveztünk a megyenapoktól a szavalóversenyeken keresztül a folkfesztig; készült videóklip, online játék, sőt még saját robotja is lett az önkormányzatnak… Ezek közül is kiemelném a Petőfi-emlékéveket, amelynek az ötlete személyesen öntől szár­mazik. Mit adott, és mit ad nekünk ma Petőfi Sándor?

– Petőfi Sándor először is példakép. Gondol­junk bele: több mint nyolcszáz verset írt nyolc év alatt. És micsoda verseket! Nagy büszke­ségre ad okot, hogy a magyarok legnépsze­rűbb költője itt született, a mai Bács-Kiskun­ban, életútja szorosan kötődik számos itteni településhez. Annak idején, amikor miniszter úrhoz be­kopogtam, elmondtam neki, hogy szerintem Petőfi van akkora személyiség, hogy két em­lékévet is megérdemel. Az ötlet pozitív fogad­tatásra talált a vármegyén belül is. Számos programot megvalósítottunk, kiadványokat jelentettünk meg, Bánföldi Szilárd színmű­vésznek köszönhetően a „mi Petőfink” óriási sikerrel járta a településeket. A visszajelzések­ből egyértelmű, hogy Petőfi személye ma is az egyik legerősebb identitásképző, közösségépí­tő erő Bács-Kiskunban.

– Egy személyes kérdést is engedjen meg. Több mint 20 éve vesz részt a (vár)megye önkor­mányzatának munkájában, tíz éve elnök. Hogyan tervezi a folytatást?

– Úgy gondolom, elérkezett az a pillanat, amikor át kell engedni a vezetést egy fiata­labbnak. A változás lehetősége mindig elő­nyös, és azt gondolom, jó kezekben lesz a folytatás. Ami a személyes részét illeti: az unokák számának növekedésével egyre több az elfoglaltság és természetesen szeretném megélni azokat a lehetőségeket is, amelyekre eddig nem futotta az időből, energiából.

Sebestyén István

A fenti tartalom Bács-Kiskun Vármegye Önkormányzata cikksorozatának része. A sorozat az előző Európai Uniós pályázati ciklusban a vármegyei önkormányzat által koordinált legfontosabb beruházásokat mutatja be.