Csitos Ágnes a Fejér megyei Iszkaszentgyörgyön született, 1917. január 25-én Brandt Ágnes néven, édesapja 1934-ben magyarosította a család nevét Csitosra. Szülei Csitos (Brandt) István községi jegyző és Kleiner Mária voltak. Gyermekkorában édesapja foglalkozásából fakadóan többször költözött a család, de huzamosabb időre Tószegen telepedtek le. Csitos Ágnes tanulmányainak egy részét az angolkisasszonyoknál végezte, a kiskunfélegyházi Constantinum tanítónőképzőjében 1936-ban elemi iskolai tanítónői képesítést szerzett. 1938. december 27-én lépett be a Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Iskolanővérek társulatába, első fogadalmát 1940. augusztus 1-jén tette le. 1940 és 1942 között elvégezte Kecskeméten a gazdasági szaktanárképzőt.

Tanári működését Kiskunfélegyházán, a Constantinum mezőgazdasági leány-középiskolájában kezdte, ahol 1942 és 1947 között élelmiszerismeretet tanított. Közben 1944 őszén egy rendtársával német parancsra Ausztriába került egy katonai alakulat szakácsnőjeként. Ott kezdetben a kötelező orvosi vizsgálatokon tolmácsként működött, majd a helyi kórházban a külföldiek ápolásában vett részt. Az 1947/48-as tanévet a Kalocsai Érseki Líceum tanáraként töltötte. 1948-ban, az egyházi iskolák bezárása után rövid ideig Kalocsán, a paprikafeldolgozóban dolgozott, ahol az erős fűszerpaprika véresre marta az ujjait. Ugyanezen év őszén néhány rendtársával Kaposvárra került egyházközségi nővérként. Járták a környező falvakat, ahol lelkigyakorlatokat vezettek, főző–varró–betegápoló tanfolyamokat tartottak.

A szerzetesrendek nyilvános működését ellehetetlenítő 1950. évi törvény után a székesfehérvári megyei kórház alkalmazottja lett, ahol diétásnővérként látta el a betegek testi-lelki gondozását tíz éven keresztül. A munka mellett ehhez oklevelet is szerzett. Antonella nővér találékonysága, példamutató kötelességtudata, és az akkoriban fiatal papként a városban szolgáló Szendi József, későbbi veszprémi püspök együttműködése révén a fehérvári kórház haldokló betegei is részesülhettek a szentségekben. 1960. május 1-jétől Pannonhalmán, a feloszlatott szerzetesrendek tagjai számára 1951-ben létrehozott szociális otthonban dolgozott, szintén diétásnővérként. A betegek iránti odaadása nem volt mindennapi. Lelkiismeretes ápolásának köszönhetően gyógyult fel az egykori zirci apát, Endrédy Vendel a kommunizmus börtönévei alatt szerzett betegségéből. Mivel Antonella nővér német nyelven perfektül, franciául társalgási szinten beszélt, így tudott a főapátnak – szinte személyi titkárként – segíteni kiterjedt nemzetközi kapcsolatainak lebonyolításában.

Praktikus intelligenciája itt is megnyilvánult. 1980-ban ment nyugdíjba, ekkor a pannonhalmi szociális otthon gondozottja lett. Ám a szerzetesrendek 1990 után újra megkezdhették működésüket, így Csitos Ágnes M. Antonella nővér is visszatért rendtársai közé. Vezetése alatt nyílt meg Kiskunfélegyházán 1992-ben az általa kigondolt és megszervezett Háziasszonyképző, s ezzel újraindult egykori alma matere, a Constantinum. Éves csúsztatásokkal új képzési területekkel próbálkoztak a nővérek. Szociális gondozó, pedagógiai asszisztens, gyermekvédelmi előadó szakok indultak.

1995-ben megnyílt az akkor Közép-Magyarország egyik legmodernebb, gyermekközpontú óvodája a Constantinumban. Csitos Ágnes nővér az általános iskola átvételét már nem élhette meg, mivel 1996. február 10-én elhunyt. Azon elképzelése, amely szerint a gyermekeket az óvodától a felnőttkorig egyféle nevelési hatások kell, hogy érjék, mára megvalósult, hiszen napjainkban a Constantinum intézményben, a kalocsai iskolanővérek fenntartása alatt működik katolikus óvoda, általános iskola, szakközépiskola és gimnázium.

Ágnes nővér a rend mottója alapján – „Senkinek sem ártani, mindenkinek használni” – élt példaértékűen. Embert próbáló életútjához mélységes hitre, bensőséges Isten-kapcsolatra volt szüksége. Nekrológjában így írtak róla: „Nem igaz, hogy mindenki pótolható, ezt csak azok állítják, akik híjával vannak az egyéniségnek. Mert aki egyéniség, azt pótolni nem lehet…”

Nemcsok Zoltán