• 2018. március 9. 07:30

A gyűjtő, aki hidat épít múlt és jelen közé

Buknicz István civilben teherautó-szerviz vállalkozását vezeti, szabadidejében pedig többek között gyűjtőszenvedélyének hódol. Mindig érdekelte a történelem, vonzotta a kutatás és a felfedezés. Rabul ejtette a régi tárgyak, előbb főként a pénzérmék gyűjtése, majd érdeklődése szülővárosa, Félegyháza múltja felé fordult.
A gyűjtő, aki hidat épít múlt és jelen közé

 

Vezető fotó: Épül az új városháza 1910-1911-ben, előtérben a piactérrel.


A numizmatikát háttérbe szorította a térség múltjáról árulkodó dokumentumok, képeslapok, tárgyi emlékek felkutatása és megvásárlása. Majd úgy döntött, hogy ezeket az emberöltőkön túlról mesélő emlékeket másokkal is megosztja. Így született meg az a közösségi színtér, ahol elkezdte nyilvánosságra hozni kincseit, másokat is erre buzdítva.


XX. század eleje: 1936-42-ig Fazekas Mária Blandina volt az intézet igazgatónője.



Kiskunfélegyházáról, a leánynevelő intézetből küldött levél 1939-ben.


Az Emléktár Kiskunfélegyháza Facebook-oldal így duzzadt 800 fős közösséget mozgósító nyilvános „tárlattá”, amely nosztalgiára buzdítja az idősebb generációt, és a közös múlt felé fordítja az ifjabbak érdeklődését.


Egy gyönyörű útkereszteződés, 1968-ból. Háttérben az Ótemplom, és a Hattyúház.


Mindeközben olyan forrásdokumentumokat tár fel, mutat be, amelyek láthatatlan hidat építenek korunk félegyházi polgárai és azok az ősök közé, akiknek emléke, létének lenyomata ma is itt él szépséges városunk utcái, falai, árnyas fái között.


XX. század eleje, az első kenyérgyár. A mai Deák Ferenc utcában volt az épület.


Buknicz István különleges gyűjtői erénye, hogy nem akarja magának megtartani a sokszor jelentős idő és anyagi áldozat árán megszerzett emlékeket. Lelkesedése és elköteleződése nagy hatást gyakorol hallgatójára is.


A macskaköves 5-ös főút a 60-as évek elején.


Valami egészen különleges érzés kerít hatalmába például annak a katonának a kézzel írt naplóját lapozva, aki az első világháború idején vetette papírra gondolatait. Szinte érezni a téren és időn túlról ható szívszorító hazavágyódást.


Fiatal katona levele édesanyjának Félegyházáról, 1918 áprilisában. 



XX. század eleje: Főutcánk, a Szent István Templommal.


A két fotóalbumnyi képeslapból rekonstruálni lehetne a XX. század eleji Kossuth utcát a vasútállomástól a városházáig. Az épületek mellett urak és hölgyek, gyerekek és öregek sétálnak. Életük e kiragadott pillanata sokat mesél az utókornak egy, a múlt ködébe veszett korszak divatjáról, emberéről, életritmusáról.


XX. század eleje: Főgimnázium, később Szent László Gimnázium, majd az 50-es évek közepétől Móra Ferenc Gimnázium.


Aki pedig a papírra rótt, furcsán kanyarintott betűk kibogozására sem sajnálja az időt, az udvariasan távolságtartó üdvözletek, hétköznapi üzenetek, alkalmi köszöntések között olyan emberek gondolataiban olvashat, akik talán nem is sejtették, hogy szavakká rajzolt tintájukat akár évszázaddal később idegen ajkak formálják hanggá. Fájdalmasan szépséges tanúi ezek az ember múlandóságának.


XX. század eleje: Honvédlaktanya, vagy Öreglaktanya néven volt ismert. Ma Rocktárként is üzemel.


– Négy éve kezdtem behatóbban foglalkozni Félegyháza történetével. Egy képeslappal kezdődött ez a szenvedély, ami elgondolkodtatott, hogy milyen fantasztikus lehetőség ezek alapján képet alkotni a város múltjáról. Azok az utcák, terek, épületek elevenedtek meg előttem, amelyeket őseink nemzedékei használtak, építettek, töltöttek meg élettel.


A Ring-testvérek az 1910-es években nyitották vendéglőjüket a városközpontban. Az 50-es években lett utódja a Rózsakert.


Rájöttem, hogy ez engem érdekel, így az első lapot újabbak és újabbak követték. A képeslapok mellett egyéb tárgyakra is ráleltem a különböző aukciósházak és eladási oldalak kínálatában, és ha tehettem, megvásároltam a Félegyháza múltjából való darabokat.


A Tanítóképző új épületét 1904. november 12-én avatták fel, tanítóképzőként az 50-es évek végéig működött.


Főleg a XIX. század végétől a XX. század végéig tartó időszakot reprezentáló gyűjteményem van, amiből örömmel adományoztam például több tárgyi emlék mellett, egy 40 darabos számlagyűjteményből pár darabot a Kiskun Múzeumnak, a 115. születésnapja alkalmából.


XX. század eleje: Az új vágóhíd és jéggyár.


Az Emléktár Kiskunfélegyháza nevű közösségi oldalt 2017 október elején hoztam létre Barna Pap Ferenc gyűjtőtársam és Barna Pap Adrián támogatásával. Közösen gondozzuk az oldalt, de nagyon sok segítséget kapunk többek között Magyariné Katikától, akinek nagy szerepe van abban, hogy a taglétszám mostanra már meghaladja a 800 főt – mondta el Buknicz István, aki ezúton is megköszöni mindazoknak a közreműködését, akik kezdeményezése mellé álltak.


XX. század eleje: Vasútállomás - A vonatra várva.


Buknicz István

Összeállításunkban a mintegy 300 darabos képeslapgyűjteményből válogattunk.

Tóth Timea