• 2018. december 15. 07:30
  • Forrás: nimrod-mohacs.hu

170 éve született Petőfi Zoltán színész

Petőfi Zoltán (Debrecen, 1848. december 15. – Pest, Józsefváros, 1870. november 5.) színész, költő, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia.
170 éve született Petőfi Zoltán színész

 

Az evangélikus – római katolikus vegyes-házasságból született gyermek édesanyja vallását kapta, katolikusnak keresztelték. Keresztszülei Arany János és neje, Ercsey Julianna. Petőfi Sándor halála után Erdődön nagyapjánál, majd Pesten mostohaapjánál, Horvát Árpád történésznél nevelkedett. Gyámja 1869-ig Petrovics István. 1865-től Szarvason járta felsőbb iskoláit, azonban már a nyolcadik osztályt év közben el kellett hagynia, mert nagybátyja, Petőfi István magához vitte Csákóra. Innen Debrecenbe ment, és 1867-ben színésznek állt mindössze 30 forint havi fizetésért.

Hozzátartozói megpróbálták lebeszélni erről a pályáról, sikertelenül. Gyenge szervezete azonban nem bírta sokáig a megpróbáltatásokat, és hamar veszélyesen megbetegedett. Rokonoknál, majd külföldi fürdőkben keresett gyógyulást. Életének utolsó nyarát Gleichenbergben töltötte, ahonnan kissé megerősödve tért haza Pestre, ám 1870. november 5-én reggel 7 órakor, élete 22. évében meghalt tüdőbajban. 1870. november 6-án délután helyezték örök nyugalomra a Kerepesi temetőben.

Költeményeiből megjelent a Vasárnapi Újságban (1870. fordítás franciából), a Szilágyban (1884. 41. sz. levele és három költeménye 1864-ből), az Egyetértésben (1898. 328. sz. Bucsú és Szalay halálára című költemény); Kéry Gyula hátrahagyott kézirataiból közölt a Magyar Salon XXXVIII. kötetében.
Madame Girardin Lady Tartuffe című színművét magyarra fordította, ez kéziratban maradt.

 


Megismerkedésük első évfordulóján, 1847. szeptember 8-án házasodott össze a két szerelmes: Petőfi Sándor és Szendrey Júlia. Frigyükből 1848. december 15-én Debrecenben világra jött Zoltán nevű gyermekük. Szendrey Ignác amikor megtudta, hogy unkoája született, tanyát, földbirtokot vett a családnak Debrecen határában. Júlia anyja is ott volt a cívisvárosban, de közte és veje között olyan heves jelenetek játszódtak le, hogy az anyós hamarosan hazatért. Petőfi közben parancsnokaival és Mészáros Lázár hadügyminiszterrel is konfliktusba keveredett. 1849 februárjában lemondott tiszti rangjáról, elvesztette századosi fizetését. Ebben a zavaros helyzetben Arany Jánosék magukhoz vették a fiatal anyát és a gyermekét.

Petőfi eltűnése után, 1850 júliusában az özvegy férjhez ment Horváth árpád egyetemi tanárhoz. Zoltán szeretetteljes, őszinte, meleg otthonban nevelkedett. 1858 őszén iratták be a pesti piarista gimnázium első osztályába. A Magyar Tudományos Akadémia ezerforintos nagydíját Petőfi Sándor összes költeményének ítélték oda. A pénzt Zoltán örökölte. Nevelőapja úgy tartotta tiszteségesnek, hogy gondnokot nevezzenek ki a fiú mellé, aki a vagyonára ügyel. Így lett Petőfi fiának a gyámja a költő öccse, Petrovics István.

Zoltánnal a gondok a gimnázium felső osztályaiban kezdődtek. Magántanulóként jól vizsgázott, de amint az iskola rendes tanulója lett, romlottak eredményei. 1864-ben otthagyta az iskolát és nagybáttyja birtokára ment gazdasági gyakornoknak. Hosszas unszolás után a szarvasi gimnázium tanulójaként magánvizsgát tett. Minden tantárgyból kitűnő eredményt ért el. Sajnos a könnyelműségre hajlamos ifjú hamar beleunt a tanulásba. Rendszeresen mulatozott Hetényi István vándoszínésszel. A tivornyázás sokba került, így elitták Zoltán apanázsát, mindenét zálogba tették, amit csak alehetett. Szorult helyzetéből gyámja mentette meg ki, rendezte adósságait. "Hálából" Zoltán megszökött Szarvasról.

A következő állomás a nagykőrösi gimnázium volt, ahol nagyon gyenge bizonyítványt kapott, emellett felrótták hanyagságát és a laza erkölcsét is. Az érettségire már a szegedi piarista főgimnáziumban készült. Hamarosan azonban itt is korhely cimborákra akadt, akikkel a kocsmákat járta. Közben megfázott, súlyos beteg lett. Nagybáttyja sokadik alkalommal rendezte kifizetetlen számláit, de magatartása miatt a gimnáziumból eltanácsolták.

A nagyapjához került, ahonnan hamarosan megszökött és harminc forintos fizetésért - édesapja nyomdokait követve -  beállt segédszínésznek a debreceni színházhoz. 1686 áprilisában állítólag szerelmi ügyei miatt vette nyakába az országot és afféle garabonciás diákként kóborolt. A nélkülözések miatt sokat betegeskedett. 1869 tavaszán Petrovics István nem vállalta tovább a gyám szerepét. Négy év alatt ezerszáz forintot költött Zoltánra. Az új gyám lakást szerzett Pesten a fiúnak, pénzt viszont nem adott neki. Szanatóriumba küldte, de a gyógyulásból nem lett semmi, mivel nem változtatott életmódján. Bécsben egy orosz herceggel dorbézolt. Egy szál ruhában tért haza Pestre.

Szállásadója értesítette a rokonokat, hogy Zoltán nagybeteg. 1870. november 5-én halt meg. (22 évesen) Hátramaradt vagyonát - 234 forint 40 krajcárt -szegény sorsú, jó magaviseletű, tehetséges tanulók megsegítésére fordították.
 


Petőfi Zoltán 1860-ban

1870. november 5-én hunyt el Pesten Petőfi Zoltán magyar színész, költő - Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia. 1848. december 15-én született Debrecenben. Keresztszülei Arany János és neje, Ercsey Julianna voltak. "Született Zoltán fiam december 15. 1848, déli tizenkét órakor, Debreczenben, a Harminczad-utczában, Ormós szabó házában az utczára nyiló kapu melletti szobában. Szeptemberben beállván katonának, feleségemet szüleihez vittem Erdődre, de az ottani lakás később az oláhlázadás miatt nem lévén eléggé biztos, Debreczenbe szállitám őt, hol zászlóaljammal feküdtem. Igy érte szegény fiamat az a szerencsétlenség, hogy Debreczenben született. Debreczenben és ami több: pénteki napon." - írta apja naplójában.

A kis Petőfi sokat betegeskedett - rövid és nem szerencsés csillagzatú élete apja halála után először nagyapjánál, Erdődön folytatódott, majd később mostohaapjánál, Horvát Árpád történésznél nevelkedett Pesten. Nem volt sikeres diák -1864-ben megbukott a gimnáziumban, ekkor nagybátyjához, Petőfi Istvánhoz került, Csákóra, ki először gazdasági pályára szánta a fiút, aki azonban ragaszkodott a gimnáziumhoz, így Szarvason folytathatta tanulmányait. Innen hamarosan megszökött, s úgy tűnt, hogy Petőfi István nevelése is csődöt mond. A nevelhetetlen fiú Szegedre került, Káló Antalhoz, akinek havi 20 forintot fizettek, hogy a piaristákhoz járassa a 17 éves fiút. Érettségi előtt állva döntött úgy, nem folytatja a tanulást - elindult Debrecenbe, ahol színésznek állt - 30 forintos havi fizetésért. Gyenge szervezete nem bírta el az életmódjával járó megpróbáltatásokat, és megbetegedett. 1870. november 5-én hunyt el, tüdőbajban - mindössze 21 éves korában, anyja halála után két évvel. A kerepesi temetőben nyugszik - közös sírban Szendrey Júliával.

Petőfi Zoltán a ravatalon - 1870

Kosztolányi Dezső 1910-ben törékeny, beteges trónörökösként festette le, ki nem bírta el apja nehéz koronáját. Ő írta, "ez a fiú csak paródia, az apja igénytelen paródiája. Gyorsan pergő változatban játssza le - sokszorosan megkicsinyítve - az apja életét.(...) Pedig ezerszeresen az ő fia. Nemcsak az életét adta neki, hanem a halálát is."