• 2014. augusztus 28. 18:30
  • Forrás: vg.hu

Elzárhatják az orosz gázcsapot

Gázbiztonság magyarosan - hogy bírnánk, ha leállna a gázszállítás?

Az EU-t és különösen a kelet-európai, orosz gázfüggőségtől leginkább szenvedő országokat megrázta az ukrán parlament felvetése, miszerint esetleg leállítja az orosz gázszállításokat az ukrán hálózaton. Józan megítélés alapján erre nem kerülhetne sor, de a háborús helyzetben a józanész aligha érvényesülhet maradéktalanul.
Elzárhatják az orosz gázcsapot

 

A gázszállítás leállításának megszellőztetése inkább tekinthető fenyegetésnek, mint valós gazdasági intézkedésnek, hiszen a hangzatos bejelentés az ukrán gazdaságnak és társadalomnak fájdalmasabb lenne, mint az orosz félnek, és az egyik legfontosabb politikai- és gazdasági támogatójának, az EU-nak okozna rövid távon nehezen kezelhető gondokat. Bár az ukrán fenyegetés valóra váltása nem igazán várható, érdemes mégis végiggondolni, hogy a hazai gázellátás – különös tekintettel a közelgő fűtési szezonra – a következő 6-7 hónapban milyen kihívásokra számíthat.

Egy „stresszteszt” elkészítésénél abból indulhatunk ki, hogy a magyar bruttó gázfogyasztás jelentősen csökkent, de az elmúlt évek átlagában 10 milliárd köbméterre tehető. Átlagos téli időjárást feltételezve – figyelembe véve az erősödő növekedést és a lakossági fogyasztás bővülését – a fűtési szezonban 2015 április közepéig a magyar gazdaság gázigénye 6,5-7 milliárd köbméterre valószínűsíthető. A gázigények várható alakulása – az időjárás szeszélyétől eltekintve – meglehetősen jól prognosztizálható, és a kielégítendő igények többé-kevésbé egyértelműen meghatározhatók.

A „stresszteszt” elvégzése azon alapszik, hogy az Ukrajna felőli gázszállítások leállnak, és a fűtési szezonban várható 6-7 milliárd köbméteres igényeke kielégítése milyen forrásból képzelhető el. Abból indulhatunk ki, hogy a naprakész statisztikai adatok szerint, a mintegy 6,5 milliárd köbméterre becsülhető tárolókapacitás feltöltöttsége jelenleg 50 százalékos. Az EU statisztikák szerint a hazai feltöltöttségi szint az EU 28 országa között messze a legalacsonyabb, az országok legtöbbjében a feltöltöttség szintje 70-95 százalékos. Igaz, a hazai éves gázfogyasztáshoz képest a 6,5 milliárdra tehető tárolókapacitás kiugróan magas az EU-ban.

A jelenlegi tárolókban 3-3,1 milliárd köbméter gáz van. A további beszerzési forrás, a nyugati betáplálási pont, amelynek éves maximális kapacitása 3 milliárd köbméterre tehető, a fűtési szezonra számítva ez körülbelül 1,6 milliárd köbmétert jelent. A hazai gáztermelésünk éves szinten tavaly jelentősen visszaesett, 1,5 milliárd köbméter volt, a fűtési szezonban ebből maximum 7-800 ezer köbméter forrás adódik. A fűtési szezon végéig a rendelkezésünkre álló forrásokat – az orosz-ukrán beszerzési források nélkül – együttesen csupán mintegy 5,5 milliárd köbméterre tehetjük, szemben a várható 6-7 milliárdos igénnyel.

A fűtési időszak végére tehát ellátási gondok jelentkezhetnek. Az orosz-ukrán gázbeszerzés leállása esetén naivitás arra számítani, hogy a megépült magyar-szlovák és a magyar-román gázvezetékből – amely ugyancsak az orosz forrásból táplálkozik – régiós gázszűkösségnél érdemleges többletforrásokra számíthatunk. Sőt, a nyugati betáplálási pont maximális kihasználása is megkérdőjeleződhet, az ugyancsak meglévő magyar-horvát gázvezetéknek pedig nincs valóságos forrása.

Adódik a kérdés, miért szükséges az EU szintjén messze legmagasabb tárolókapacitás kiépítése, ha a feltöltöttsége csupán 50 százalékos? A statisztikák szerint augusztus végén az elmúlt években – kivéve 2013-at – 1,5-2 milliárd köbméterrel több gáz volt a tárolókban, a feltöltöttségi szint az évek során fokozatosan csökkent, 2013-ban az állami megvásárlás évében már csak 40 százalékos volt. Bár a kormány, az állami felvásárlást és a vételi árat firtató kérdésekre, a rendkívül homályos „nemzeti érdekre” és a biztonságos ellátás növelésére hivatkozik, valójában az állami tulajdonba kerülés óta a tárolók feltöltöttsége zuhanásszerűen, ezáltal a gázellátás biztonsága jelentősen csökkent.

Nem nehéz belátni, hogy az ellátásbiztonság szempontjából a tárolói kapacitások szükségesek ugyan, de igazából a tárolt gáz szolgálhatja az ellátás biztonságát.