• 2018. március 20. 11:30

Polner Tiborné emlékére (1944 – 2018)

„Küzdöttél, de már nem lehet, a csend ölel át és a szeretet.”

Megint elment egy kolléga. Nemrég még beszélgettünk veled, hiszen akármelyikünkkel is futottál össze, nem hagytad ki soha a lehetőséget a szívélyes társalgásra. Sejteni lehetett, hogy nagy baj van, de az ember mindig remél…
Polner Tiborné emlékére (1944 – 2018)

 

Hiányozni fogsz, Marcsi néni! Ahogyan a tanítványaid és fiatal munkatársaid szólítottak – tiszteletből és szeretetből. Hiányzik majd humorod, iróniád, hangod és gyöngyírásod, s a „szív, a mi szívünkhöz közel álló”.

Annak idején lassan, de biztosan közeledtél szeretett iskoládhoz: negyedéves hallgatóként a félegyházi Ének-zenei Általános Iskolában voltál gyakorlaton, a főiskola elvégzése után (magyar-orosz-testnevelés szak) egy kis kitérőt követően utad visszakanyarodott: 1972-ben már újra az ÉZI-ben lettél szaktanár. De nem csupán „csak” szaktanár; ez a szó semmit nem árul el rólad!

Tizenhat éven át igazgatóhelyettesként, más időszakban osztályfőnökként, munkaközösség-vezetőként, a közalkalmazotti tanács és a Gyermekeinkért Alapítvány kuratóriumi elnökeként szolgáltad a nevelés - oktatás ügyét. Vezérelved volt az ének-zenei nevelés és a népi hagyományok magas színvonalú ápolása, a munkafeltételek minél jobb biztosítása.

Szervezőként és tolmácsként segítetted a magyar - lengyel barátság megerősödését a Batthyány és Nysa város egyik iskolájának tanulói között.

Az évek alatt számos pozícióban kiválóan helyt álltál és ami a legfontosabb, hittél a gyerekekben,  szívvel és humorral tetted a dolgodat.

Munkádat, a tanítványaiddal és kollégáiddal való kapcsolatodat áthatotta az emberszeretet, önzetlenség, segítőkészség.

Pályád során többször volt részed hivatalos elismerésben: Kiváló Úttörővezető, Kiváló Munkáért, Pedagógus Szolgálati Emlékérem kitüntetések jelzik utad töretlenségét.

Volt tanítványaid legszebb élményei között ott vannak a síelés és a közös kemencei táborozás emlékei.

2003-ban bekövetkezett nyugdíjazásod után is tartottad a kapcsolatot szeretett iskoláddal - miközben küzdöttél a sokszor támadó betegségekkel.

De elköteleződésed hivatásod iránt ekkor sem szűnt meg. Közülünk bárki fordulhatott hozzád, legyen szó régi tanár kollégáid felkereséséről, elfeledett fényképek felkutatásáról, vagy akár osztálytalálkozók megszervezéséről.

Még ide is becsempészted egyedi humorodat. Akadt olyan osztálytalálkozó, ahol mind a 30 gyereknek oroszul írtál személyes üzenetet!

De segítettél a búcsúszövegek megírásában is, sajnos most nekünk maradt a szomorú feladat, hogy megírjuk a tiédet!

Váratlanul ért minket a hír, hogy életed véget ért. De nem: mert itt maradsz velünk, drága Marcsi néni – megőriz az emlékezet.

Mert:

„Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.”


Köszönjük, Marcsi néni


Búcsúzunk:
Kiskunfélegyházi Batthyány Lajos Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola tanárai, dolgozói és volt tanítványai