• 2015. július 20. 12:00

Elhunyt dr. Móczár László

Életének 101. évében elhunyt dr. Móczár László, félegyházi születésű tudós. Édesapja, Móczár Miklós a Tanítóképzőben tanított, innen nevezték ki a jászberényi tanítóképző igazgatójának. Móczár László a 2000-es évek elején domborműves emléktáblát avatott édesapja emlékére a PG földszinti folyosóján.
Elhunyt dr. Móczár László

 

MÓCZÁR LÁSZLÓ (1914 - 2015) Kiskunfélegyházán született, 1914. december 10-én. A helyi Állami Tanítóképző Intézet gyakorló elemi iskolájában Putnoki Jenő tanítványa volt. Középiskolai tanulmányait követően a budapesti Pázmány Péter Tudomány Egyetemen zoológus doktori (1937), középiskolai tanári (1938), Szegeden tanítóképző-intézeti tanári diplomát (1939) szerzett. 1937-ben az Országos Magyar Természettudományi Múzeumban próbaszolgálatos tisztviselő jelölt, majd önkéntes munkaerő. 1939-1944 között 50 hónapon át katonai szolgálatot teljesített.

Közben 1941-ben Budapesten, majd Kolozsvárott tanítóképző-intézeti tanár, egyben a kolozsvári egyetemen c. adjunktus. 1944 őszétől ismét Budapesten muzeológus. Házasságából (1946) 3 gyermeket neveltek fel. 1950-ben egyetemi magántanár, 1951- 1954 között a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjában az állattani kutatások és a muzeológia irányítója, kiállítások szervezője. 1960-ban a Magyar Tudományos Akadémia biológiai tudományok doktora. 1969-82 között a szegedi JATE Állattani Tanszékének professzoraként bevezette a rovartant, a korszerű audiovizuális oktatást és az ökológiai kutatást.

Egy Hymenoptera (Mesitiinae) alcsalád világkatalógusát, kettő (Ceropalinae, Cleptinae) világrevízióját, az akadémiai Fauna Hungariae-ban 6 családsorozatot dolgozott fel. Állatföldrajzi térképét a Magyarország Nemzeti Atlasza (1967) ismertette. Etológiai kutatásai a fullánkos darazsak fészkelési és ivadékgondozási reflex cselekménysorozatainak, a magános és társas rovarélet fejlődésének kutatása volt. 227 dolgozatában a tudomány számára 230 új fajt írt le.

Eredményeiről kutató- helyeken, 6 nemzetközi kongresszuson tartott előadást. Magyar állami ösztöndíjjal Bécsben, Prágában, Berlinben, német (DAAD) ösztöndíjjal Münchenben, Bonnban és Hollandiában (1970) dolgozott. Munkásságát a szakemberek 20 új faj „moczari” elnevezésével honorálták. Öt tanítványa lett egyetemi tanár, 16 könyve közül pl. az ő szerkesztésében készült el az első magyar Állathatározó I-II. (1950, 1969, 1984).
 

Fényképeivel gazdagon illusztrál könyvei: Rovarok közelről (1957), Állatok gyűjtése (1962), Képes Állatvilág I-II. (1963), Legyek, hangyák, méhek, darazsak (1974), Kis állathatározó (1974), Rovarbölcsők (1987), Rovarkalauz (1990). A Rovarvilág CD lemezt (2003) élő rovarok 860 színes fényképével, 1350 rovarász életrajzával egészítette ki.

Legalább 180 ismeretterjesztő cikke jelent meg és 500-nál több előadást tartott. Négy filmje közül a „Bölcsők” Cannes-ben díjat nyert. A Magyar Rovartani Társaság, az Österreichische Entomologische Gesellschaft (1975), a Royal Entomological Society of London (1989), a Szent István Tudományos Akadémia rendes tagja (2004).
 

Kitüntetései: Frivaldszky-emlékérem arany fokozata (1975), id. Entz Géza- (1986), Gorka Sándor díj (1993). A Symposium Internationale Entomofaunisticae Europae Centralis Basel: Ehrenmedaille (1999). Klebelsberg Kunó-díj emeritus fokozata, Professzor Emeritus cím, a Pro Studio et Fidei érem (2004), és az ELTE rubin oklevele (2007). Életrajza 11 könyvben olvasható.
 

A rovartan iskolateremtő emeritus professzorát, Kiskunfélegyháza szülöttét július 22-én, 14 órakor helyezik örök nyugalomra Budapesten, a Farkasréti Temetőben.