• 2018. október 2. 07:30

Az álmok valóra válnak

A siker titkát tucat könyv boncolgatja, de hiába olvassuk a hegyeket rengető gondolatokat, ha hiányzik belőlünk a tenni akarás és a céltudatosság. A sikerhez még csak nagy rakás pénz sem kell, de az igen, hogy higgyünk önmagunkban, és legyen elég bátorságunk komfortzónánkat elhagyva változtatni életünkön. A következő sikertörténet egy sorsát nem megvető, hanem azon megedződött fiatalemberről szól, aki nem csak magasra tette a mércét, de a kihívásokat legyőzve most már üzlettulajdonos Félegyháza egyik legszínvonalasabb cukrász üzletében.
Az álmok valóra válnak

 

Molnár Tamás már gyermekkorában tudta, hogy cukrász akar lenni. A szakmát keresztanyjától látta, aki egy garázsból kialakított cukrászműhelyben tortákat, süteményeket készített. Így az általános iskola után már céltudatosan a kecskeméti Széchenyi István Vendéglátóipari Szakközépiskolában tanult tovább. Az iskola a szervezett tanulmányi utak révén már ekkor jó lehetőségeket kínált a szakma iránt őszintén érdeklődő fiatalnak.



Az álmok


– A kecskeméti Jakó cukrászdában voltam tanuló, amikor megismertem az akkor ott cukrászként dolgozó Kovács Jánost. A suli három éve alatt szoros barátság alakult ki közöttünk, s közben együtt szőttük a jövőre vonatkozó terveinket. Janival nem akartunk egymás konkurenciája lenni, ezért már akkor közös üzletben gondolkoztunk.

Ám az álmok megvalósításához Tamásnak keményen kellett dolgoznia, mert őt és két fiútestvérét egyedül nevelő édesanyja nem tudott ehhez anyagi támogatást adni. Az újságkihordásból élő asszony hajnal kettőtől este kilencig is dolgozott, így a gyerekek sokszor a nagymamára maradtak, vagy beálltak édesanyjuknak segíteni, és mentek ők is a felpakolt kerékpár után.

– Gyermekkoromban olyan is előfordult, hogy nem volt semmi ennivaló otthon, és anyának sem volt pénze. Ekkor ikertesómmal találtunk 50 forintot, biciklire ültünk és elindultunk, mert akkor még több helyen lehetett házaknál krumplit kapni. A pénzünkön vettünk egy kilót, azt megsütöttük, és azt ettük egész nap.

Az ember változtatni akar a sorsán. Nekem ez segített abban, hogy küzdjek a céljaim eléréséért. Láttam, hogy itthon nem tudok már tovább fejlődni, és tudtam, hogy egy önálló cukrászat megvalósításához sok pénz kell. Ezért határoztam el, hogy kimegyek külföldre. Ekkor jött Ausztria.



Külföldi évek


A szakmai fejlődést szem előtt tartó középiskolás fiú terveit édesanyja nehéz szívvel fogadta, de Tamás céltudatos volt. Külföldi munkahelyein is a folyamatos kihívást kereste, így került be három év kitartó munkával egy ötcsillagos superior szállodába is, tudva, hogy a magas elvárások a fejlődés lehetőségét hordozzák magukban.

Munkahelyétől függően rendszeresen járt haza, de szíve és álmai is visszahúzták Félegyházára. Véglegesen idén nyáron tért vissza, amikor a régi tervek a cukrászüzlet megnyitásával valóra váltak.


Az üzlet

– Janival mindkettőnkben ugyanaz az elhivatottság van, ezért nagyon jó csapatot alkotunk. Szeretünk új ízekkel, új megoldásokkal játszani, s mindemellett úgy gondoljuk, hogy az igényes munkához elengedhetetlen, hogy minőségi alapanyagokkal dolgozzunk. Próbálkozásaink között születnek meg olyan újítások, mint a gyömbéres körtés, vagy a levendulás málna fagyi. Ugyanakkor nekünk is vannak szemetesben landolt, kudarcot vallott kisérleteink.

– Bár az üzlet mellett aligha van szabadnapunk, és az is előfordul, hogy éjszaka dolgozni kell, szeretek a pult mögött lenni. A sütemények az én ötleteim alapján készülnek, és a fagyiszezon után tovább szélesítjük a kínálatot kézzel készített bonbonokkal, szaloncukorral.



Nem felejtem el, hogy milyen nehéz volt anyukámnak...

A siker titka kétségkívül nem a pénz, a szerencse, vagy, ahogy szokták mondani, a hátszél. Sokkal inkább a céltudatosság, a kitartás és a sok munka hoz hosszútávon sikert termő gyümölcsöt. Tamás is úgy gondolja, ahhoz, hogy valaki jó szakember legyen, elsősorban elhivatottság kell.

– Tudtam mindig, hogy mit akarok csinálni, és ezért képes voltam tenni is. A fejlődésben most sem állok meg, a mai napig képzem magam, és keresem az új trendeket. De hiba lenne azt gondolni, hogy az álmok elérése anyagi támogatás nélkül nem megy, hiszen az én szüleim is szegények voltak, most mégis saját üzletem van. Igaz, hogy sok mindent nem kaptunk meg készen, de általában megvolt minden, amit szerettünk volna.

Azt viszont nem felejtem el, hogy milyen nehéz volt anyukámnak. Neki, és nagymamámnak is hálás vagyok azért, hogy tisztelettel és alázattal tudom értékelni azt, amit elértem. Ma is meg szoktam kérdezni, hogy merre jár, autóba ülök és viszek neki fagyit, vagy sütit, mert tudom, hogy szereti. A múltkor az újsághordásban is segítettem neki, az ő biciklijével mentem, ami nagyon nehéz volt. Szeretném, ha már nem dolgozna, megérdemelné, hogy a gondját viseljük.

Tamás sikere nem egyedülálló, hiszen sok hasonló történetet ismerhetünk. De ő miközben azzá vált, ami szeretett volna, nem felejtette el azt sem, hogy honnan indult el.

K. G.

Fotó: Kiss Gabriella