• 2018. augusztus 6. 13:00

Ami a szíveden…

Milyen jó lenne, ha nekünk felnőtteknek is megadatna, hogy ami a szívünket nyomja, az a szánkon is elhangozhatna. Ez sajnos, a mai „minden tökéletes és mesterkélt” világunkban nem lehetséges. Mindenki fél a kimondott gondolatai miatt esetlegesen elszenvedhető retorziókról, félünk a véleményünk kinyilvánításától, mert mi akkor, ha nem egyezik az a nép kliséivel, véleményével…
Ami a szíveden…

 

A bátor és tehetséges Dózsa György Általános Iskola tanulói most lehetőséget kaptak arra, hogy ami őket foglalkoztatja, vagy bántja, vagy csak megoldást keresnének az adott kérdésre, kiírhatták magukból az Író Cimborák gyermekirodalmi kör pályázatának felhívására. A beküldött pályaművekhez illusztrációk is készültek. 

Az írópárok írásai, és a hozzá tartozó illusztrációk itt találhatóak: 

„Eredetinek születtél, NEM tökéletesnek!”

Engem zavar az, hogy mindenki csak a tökéletességre törekszik. Mindenki csak a másik ruházatával, természetével foglalkozik. Senki sem a saját stílusa szerint öltözködik, beszél, hanem úgy, amit nap mint nap lát és hall. Mindig az adott divatot követi mindenki. Soha nem adja senki sem magát eredetinek, hanem azt csinálja, amit a társai.

Jelige: Félelmetes rózsaszín póló



 

Smelka Sándor: Szürke marhák
Alsó(s) hang

Márta néni azt kérte ma, hogy színezzük ki
a szürke marhákat szürkére, de én azt gondoltam,
hogy nagyon unalmas egy szürke marha szürkén,
sokkal viccesebbek lennének mondjuk pöttyösen,
esetleg csíkosan vagy pepitán.
Kiszíneztem hát a szürke marhákat
rózsaszín pöttyösre és kék-sárga csíkosra,
és hogy ne a levegőben lógjanak, lebegjenek,
színeztem alájuk egy kis zöld legelőt,
mögéjük pedig egy szép nagy fenyvest.
Márta néni, amikor meglátta a rajzomat,
mérges lett, és azt mondta, hogy még a Béla is
megértette a feladatot, még ő is tökéletes munkát végzett,
mert az ő szürke marhái valóban szürkék,
olyanok, amilyennek lennie kell egy marhának.
De én azt mondtam, hogy ezek eredeti marhák,
és hogy nagyon viccesek, ha úgy nézi az ember,
de Márta néni azt mondta, hogy eredetiskedés helyett
máskor talán figyeljek jobban a feladatra,
és azt is mondta, hogy most az egyszer
nem ad fekete pontot nekem.
Bezzeg a többiek mind piros pontot kaptak,
mert a marháik egytől egyik szürkék voltak.
Tökéletesen szürkék.



Naplemente
(Felső(s) hang

Anyáék nem vesznek nekem okostelót,
tudod, olyan simogatós képernyőst,
hiába mondom nekik, hogy az osztályban
már mindenkinek van, még a Bélának is,
pedig az ő apja munkanélküli, és nincs sok pénzük.
Anya azt mondja, hogy ez csak divat,
és nem muszáj minden sorba beállni,
apa meg azt mondja, hogy butatelóval is
elérhető vagyok, ha szükség van rá.
Tegnap is, amikor kirándulni voltunk Tatán
mindenki az okostelóját simogatta,
szelfizett meg fényképezett, csak én nem,
mert nekem nem volt mivel,
ehelyett néznem kellett a várat, a tavat
meg azt a hatalmas madarat fent a hegyen.
Hazafele a buszon azt a szép naplementét is
csak én láttam, mert a többiek a telójukat nézték,
hiába mondtam Bélának, hogy nézze,
milyen szépek a felhők, ahogy úsznak az égen
a vörös fényben, csak egy pillanatra nézett oda,
akkor is csak azért, hogy lefotózza az eget.
Azt mondta, majd otthon megnézi,
most nem ér rá, levelez valakivel.
Azért mégis vágyok egy okostelóra.
Talán majd jövőre kapok egyet.