A kunszállási Lantos Pista bácsi és Terike néni ötvenhat éve házasok. Az elmúlt évtizedek alatt sok-sok megpróbáltatáson mentek keresztül. Pista bácsi tizennégy műtéten esett át, amputálták mindkét lábát. Terike néni és Pista bácsi a sorscsapások ellenére soha nem adták fel, sőt másoknak is erőt adnak. Szijártó Etelka hat éve gondozza a házaspárt. Mint mondta, eddigi pályafutása alatt még nem találkozott ilyen emberekkel, akik bár folyton panaszkodhatnának, mégsem teszik. Etelka azért kereste fel a baon.hu szerkesztőségét, mert szeretné, ha Pista bácsiékat minél többen megismernék és példaértékű életükből erőt merítenének.

– Ahhoz képest, hogy milyen súlyos egészségügyi problémákkal küzd Pista bácsi és Terike néni, rengeteg szeretet és megértés van bennük. Ha az ember szomorú, hozzájuk bátran fordulhat vigaszért – mesélte Szijártó Etelka, aki azt is elárulta, hogy a házaspár nagyon sok kunszállási embernek a pótszülője és pótnagyszülője. Etelkától azt is megtudták, hogy a nyolcvanöt éves Pista bácsi műlábaival elképesztő ügyességgel mászik létrára, hogy megmetssze a gyümölcsfáit, traktort is vezet, galambokat tenyészt és szinte mindent megcsinál a ház körül. Terike néni idén tölti a 80. életévét, de minden nap megfőz. – Példaértékűnek tartom azt, ahogyan élnek, ahogy viselik a nehézségeket – nyilatkozta Etelka, aki naponta látogatja Pista bácsiékat. Úgy jár hozzájuk, mintha haza menne.

Pista bácsi elmondása szerint gyermekkora óta ilyen energikus. Egy fülöpjakabi tanyán, nagycsaládban nőtt fel, ahol rengeteg jószágot tartottak, sokat segített a szüleinek a ház körüli teendőkben. Mint mondta, örült, ha valamit rábíztak. Az iskolában is vágott az esze, a tanítója is szívesen hagyta rá gyermekét. Az ácsmesterséget nagyapjától tanulta, míg a kőműves szakmát a nagyapja testvérétől. Büszkén mesélt arról, hogy teljesen egyedül építette fel a házukat, az első lapátolástól az utolsó kúpcserépig mindent Pista bácsi csinált, ám egész fiatalon, negyvenkét évesen abba kellett hagynia a munkát, mert súlyos érszűkület miatt amputálni kellett a lábát. Először az egyiket vágták le térd alatt, majd rá néhány évre a másikat is.

– Annyit szenvedtem a fájdalomtól, hogy én kértem, inkább vágják le a lábam. Megkönnyebbülés volt, hogy elmúltak a fájdalmaim – vallotta Pista bácsi, aki a műtét után két nappal már hazakéredzkedett a kórházból. Gyorsan megtanult járni mankóval és később a műlábakkal is, hogy folytathassa életét. Pista bácsi arról is beszélt, hogy eddig tizennégy műtéten esett át. A lábai amputálását két szívinfarktus követte és szívműtéte is volt. Gyógyulását számos orvos és ápoló segítette, valamennyiük nevére pontosan emlékszik és mindig nagy szeretettel beszél róluk. Olyannyira, hogy ennek hatására egyetlen lányuk is az ápolónői hivatást választotta. Pista bácsi elmondása szerint soha nem félt a műtétektől. Terike néni viszont annál jobban aggódott. Nem is érti, honnan és miért érdemelték ezt a sok erőt, amivel mindezt végigcsinálták és másoknak is adni tudnak belőle.

Arról is meséltek, hogy bár vannak nagyon nehéz napjaik, de mindenen átlendíti őket az a szeretet, amivel körbeveszik őket a fogadott unokák. Nem született saját unokájuk, de számos kisgyermek tekinti őket a nagyszüleinek. Gyakran vigyáznak a szomszédok, ismerősök gyerekeire, akik nagyon megkedvelték Terike nénit és Pista bácsit. Rendszeres vendég náluk gondozójuk, Etelka kislánya is, akit Pista bácsi Angyalkának hív, annyira szereti.

Fotó: Vajda Piroska