Belépve az udvarba igazi születésnapi hangulat uralkodott, amiből nem maradhatott ki a sok lufi, a dísz és persze, a finom torta sem. Az eseményre meghívást kapott Csányi József polgármester, dr. Ónodi Izabella, a művelődési és szociális bizottság elnöke, Magyariné Tóth Erika, a Szivárvány Személyes Gondoskodást Nyújtó Intézmény vezetője, Ónodi Máté ifjú tekerőlantos, valamint az ellátottak rokonai, ismerősei.

Dr. Ónodi Izabella ünnepi köszöntőjében kifejtette: Egy társadalom fejlettségének talán legfontosabb mutatója, hogy a gyermekeknek és az átlagostól eltérő egészségi állapotú tagjainak milyen lelki és testi biztonságot tud nyújtani, családjait mennyire tudja segíteni a feladatokban dús hétköznapokban.

- Kiskunfélegyháza mikrotársadalma felkészült erre a feladatra immár negyed évszázada. A ma 25-dik születésnapját ünneplő FONO életútja olyan, mint egy oltalmazó, erős, de kedves fa fejlődése. A szülők kezdeményezéséből és gondoskodásából sarjadzott gyökérzete, törzse a mindenkori városvezetés oltalma alatt erősödött, védelmező lombkoronája pedig az itt dolgozó munkatársak szeretetével táplálva terebélyesedett. A teljes szívet kívánó, nap mint nap embert és lelket próbáló gondoskodás, a felelősséget felvállaló és drága örökös gyermekeinket magához ölelő intézmény hatalmas segítség számunkra. Segítség abban, hogy ne maradjanak magukra nehézségeikkel és ne szigetelődjenek el gondozásra szoruló embertársaink, hanem éppen ellenkezőleg biztonságra, törődésre, foglalkoztatottságra leljenek és kedves gondozóik oltalmát élvezhessék napközben, családtagjaik pedig kicsit más feladatokra is tudjanak
koncentrálni pár óra erejéig. Isten éltesse a FONO-t erőben, kitartásban és egyre nagyobb szeretetben - zárta gondolatait a a művelődési és szociális bizottság elnöke.

„Mindannyian mások vagyunk, bár egyben, másban hasonlítunk…” Ez a Bródy János által írt dalszöveg kifejezi mindazt, amit ezen a különleges napon útravalóként hazavihettünk a szívünkben. Miközben a klubtagok előadták Ónodi Mátéval és Faltum Kristóf Jeromos tagintézmény vezetőjével közös dalaikat, a következő gondolatok fogalmazódtak meg bennem: a fogyatékosság soha nem lehet akadály a boldogság, az elkötelezettség vagy a kiteljesedés útjában. Olyan hihetetlen erővel rendelkeznek, amely képes áthidalni az élet kihívásait. Mindennapjaikat a kitartás, az elszántság és a pozitív hozzáállás jellemzi. Az az elszántság, amellyel küzdenek, példát mutat mindannyiunknak.

Ezek a különleges és értékes emberek nem hagyják, hogy a korlátok meghatározzák őket. Inkább az erejüket, az akaratukat és a céltudatosságukat felhasználják arra, hogy felülemelkedjenek az elvárásokon és a saját nehézségeiken. De nem csak a saját küzdelmeikről van szó. Ők azok, akik az empátia és a szeretet legnagyobb példáit mutatják meg számunkra. Az ő szíveik nyitottak a világra és készek megosztani a szeretetüket és támogatásukat másokkal. Történeteik arra ösztönöznek minket, hogy változtassunk a gondolkodásmódunkon és a megközelítésünkön. Nem szabad a fogyatékosságot hátránynak tekinteni, hanem mint egyedi ajándékot, amely lehetőséget ad a fejlődésre és az emberségünk kibontakoztatására. Megtanítanak minket arra, hogy értékeljük az apró dolgokat, amelyeket gyakran magától értetődőnek veszünk. Tehát, álljunk meg egy pillanatra és hagyjuk, hogy történeteik ösztönözzenek minket, nyissák meg szívünket a szeretet és az elfogadás előtt.

V. B.

Fotó: Fantoly Márton