Kétségkívül a szakmai nap fénypontja volt a 17 órakor kezdődött Gyöngyöm, gyöngyöm, gyöngyvirágom címet viselő kiállítás, ahol a középpontban az esemény szervezőjének, Samu Mónikának kézzel készített gyöngyékszereit csodálhatta meg a közönség. Mónika mellett társalkotók is felvonultatták kézzel készített tárgyaikat: Bene Ágostonné kosárfonó népi iparművész, Csordás Katalin viseletkészítő népi iparművész, Kriptáné Halász Zsuzsanna népi iparművész, Kasztel Antal bőrműves és Szabó Árpád viseletkészítő.

Dr. Ónodi Izabella, a Művelődési és Szociális Bizottság elnöke beszédében hangsúlyozta, hogy igazi jelképeket nem lehet gyártani, azokat csak készíteni lehet, és átörökíteni generációról generációra. Hozzátette: a modern társadalmak gyakran kártyavár módjára dőlnek össze, de a kézművesség örök, amíg gondolkodó és alkotó ember él a földön.

Komjáti Zoltánné, a Magyar Gyöngy Egyesület elnöke rávilágított arra, hogy ez a kiállítás az alkotásról és a jövőről szól úgy, hogy közben a múlt értékeit őrzi.

– Számunkra fontos népművészeti kincsünk a mesterségek megőrzése, ezen belül nekünk a gyöngyékszer hagyományának megőrzése is. Bármilyen alkotói tevékenységről legyen is szó, maga az alkotás folyamata szívet, lelket melengető érzés. Az alkotó meg tudja mutatni önmagát, alkotása tükrözi belső világát. Sok-sok éves tanulási folyamat, gyakorlás, önismeret szükséges ahhoz, hogy egy-egy alkotó munkája, alkotása egyszeri és reá jellemző legyen. Hiszen nincs két kézműves, aki ugyanazt a feladatot ugyanúgy oldaná meg. Az elkészült munka önálló életre kel, amikor a mester útjára engedi. Hiszen ahányszor a lelkéhez engedi valaki az elkészült művet, annyiszor történik meg a csoda. Azért gyűltünk ma itt össze, hogy Mónika lelkületét átérezzük, gyönyörködjünk alkotásaiban – mondta megnyitó beszédében az elnök.

A megnyitót Ónodi András Máté tekerőlantjátéka tette igazán hangulatossá.

Z. A.