Mátyus Imre 80 éve született Karcagon, és élete során az ország számos pontján dolgozott. Népművelőként, művelődési ház igazgatójaként és utazásszervezőként is tevékenykedett, mindig az emberek szolgálatában. 1984-ben a Tiszti Klub igazgatói székébe pályázott sikeresen, majd Kiskunfélegyházára költözött családjával. Itt találta meg igazi otthonát és mélyen beágyazódott a város kulturális életébe. Felesége pedagógusként dolgozott a városban, lányuk családjával Kiskunfélegyházán él, fia pedig Kecskemét és Szeged között ingázik. Mátyus Imre a város szellemi életének meghatározó alakja volt. Kutatta Kiskunfélegyháza történelmét, hőseit és könyvet írt a város nevezetes helyeiről. Írásai rendszeresen megjelentek a Félegyházi Közlönyben, illetve ő is részt vett az újság újraindításában. Emellett szerkesztette a tiszaalpári lapot, évekig videójegyzeteket készített a városi televíziónak, kirándulásokat szervezett a határon túli magyar településekre, hogy erősítse a kapcsolatok ápolását a Kárpát-medence magyarságával.

Mátyus Imre íróként és költőként is maradandót alkotott. Írói pályája Kiskunfélegyházán teljesedett ki, de tehetségét országos szinten is elismerték. Novellái és versei színes témavilágot ölelnek fel, és változatos hangulatokat keltenek életre. 1997-ben az Alterra Kiadó gondozásában megjelent Labdázó angyalok című kötetben is helyet kapott egy novellája. 2003-ban pedig a Kortársköltők imái című verseskötetben Csoóri Sándor, Jókai Anna és Buda Ferenc művei mellett jelentek meg versei. Három önálló könyve látott napvilágot: a Rókatánc (2000) novelláskötete, a Csavargó szél (2006) című verseskötet és a Kiskunfélegyházi séták (2007) városkalauz, amely posztumusz jelent meg. Ez utóbbi szépírói alkotás a város történetéről, híres embereiről és épületeiről szól, érzékletesen bemutatva Kiskunfélegyháza múltját és jelenét – mondta el Magonyné Kis-Czakó Katalin, a Kiskunfélegyházi Nyugdíjas Klubok Egyesületének vezetője.

V. B.