Borítókép és további fotók: Szabó Gabriella

Erről és a mantrailing szépségeiről is beszélgetett a Zsaru Magazin munkatársa Gránicz Csaba főtörzszászlóssal, a Rendőrségi Oktatási és Kiképző Központ kutyavezető-képző és állatfelügyeleti főosztály szakoktatójával. 

– Mikor kezdte a szolgálatot?

– 1995-ben, először a XVI. Kerületi Rendőrkapitányságon dolgoztam, majd 1999-ben kerültem a Készenléti Rendőrség kutyás alosztályára. Régi vágyam volt kutyákkal dolgozni, otthon is mindig jelen voltak az életemben. Már a kerületben is örömmel dolgoztam a Készenléti Rendőrség kutyavezetőivel, akik megerősítő szolgálattal segítették a munkánkat, tőlük tanulva indult el a kutyavezető-karrierem.

– Hogyan lesz valaki kutyás rendőr?

– Jelentkezés útján, kiválasztással kerültem be a három és fél hónapos járőrkutya-vezető alaptanfolyamra Dunakeszire. Ezután visszatértem a Készenléti Rendőrséghez az első szolgálati ebemmel, Brutusszal, aki egy fekete, sötét rajzos német juhász volt. Ötévesen került hozzám a korábbi kutyavezetőjétől. Igazi makacs, kőfejű eb volt, nagy falat kezdőként, de szeretem a kihívásokat. Egymást is tanítottuk a szakmára, hiszen neki négy év tapasztalata volt abban, amit én akkor kezdtem. Később nyomkövető szaktanfolyamot végeztem Plútóval, akit már én neveltem fel az idősebb kollégák útmutatásai alapján. Ezután jött Fritz, a duális képzésű, általános járőr- és kábítószer-kereső kutyám, akivel nagyon szép eredményeket értünk el.

– A kutya is családtag?

– Teljes mértékben, a szolgálati állat nem olyan, mint a szolgálati fegyver, amit a munkanap végén lead az ember, másnap pedig újra felveszi. Amikor én kezdtem, akkor már hazavihettük őket, együtt éltünk velük, családban léteztek ők is. Ettől sokkal gördülékenyebb lett a kapcsolatunk, sokkal többet foglalkozhattam a képzésükkel, és olyan helyzetekben is helytállhattak, amik nem klasszikusan a képzés részei.

– Megmaradt az első elfogás?

– Brutus, az első társam, járőrkutya volt, más képzettséggel nem rendelkezett, de ezen a területen nagyon tehetségesnek bizonyult. Egy alkalommal két betörőt is elfogtunk, akik éjszaka egy vízmű tetejét bontották, el akarták adni. Amikor megláttak minket, futásnak eredtek, én pedig elengedtem őt. Brutus mindkettőt visszatartotta. Az egyiküket fellökte, amitől a másik úgy megijedt, hogy inkább bevárt engem. Ez volt az első nagyobb sikerünk, még a híradó is beszámolt róla.

– Miben jó egy mosómedvekopó?

– A mosómedvekopók alkalmazása külföldi példa alapján jutott el Magyarországra, Európában, az Egyesült Államokban és Kanadában is elterjedt, bizonyítottan jól dolgozó keresőkutyák. A specialitásuk abban rejlik, hogy a szimatmunkára lettek kitenyésztve, még a lelógó, hosszú fülük is szagmaradványokat terelnek az orruk felé. A makacsul kitartó mosómedvekopók, tapasztalatom szerint, ugyanolyan jó nyomkövetési képességűek, mint az angol vérebek, de a jellegzetes betegségekre, mint a szemgyulladás, gyomorcsavarodás, bőrproblémák, kevésbé hajlamosak. Itthon még ritka fajtának számít, az első kanomat, Alfát – vagy ahogy becézzük, Alfie-t –, illetve Alfonzót Szlovákiából hoztam be, ma már a fia, Danken is apja oldalán tanulja a szakmát.

– Meddig használható egy-egy rendőreb?

– Mi nem használjuk, hanem alkalmazzuk a kutyákat. Igazából a keresőmunka nem veszi annyira igénybe fizikálisan őket, mint a járőrszolgálat, ami gerinctorlódást, ízületi sérülések sorát rejti magában. Így a járőrebeket hamarabb nyugdíjazzuk, míg egy keresőkutya akár nyolc-kilenc évig is dolgozhat, de figyelni kell az utánpótlás kinevelésére is. Egy hatéves keresőkutyának már utódot kell találnunk, mert legalább két év a kiképzés.

– Mit takar a mantrailing kifejezés?

– Az USA-ból ered, egy seriffhelyettes, Kevin J. Kocher (Spotsylvania County Sheriff’s Department) tökéletesítette a módszer alapját, hogy a kutyák és a vezetőik adott szagminta alapján városi vagy külterületi, erdős körülmények között is lekövethessék az elbújt embert, a jutalom pedig a megtalálás öröme. Ennek van rendőri felhasználása például a menekülő vagy épp eltűnt személyek felkutatása kapcsán, és létezik civil terület, ahol ez komoly kutyás sportként jelenik meg. A mantrailing igen összetett szakág, ahol az eb és a vezetője különleges egységet alkotva dolgozik együtt. Ilyenkor figyelembe kell venni a szagok terjedésének lehetséges irányától kezdve a domborzati viszonyokat, de rengeteg más tényezőt is. Ebben a sportágban benne van a vadászat öröme puskalövés nélkül is. Nagyon jó hobbikutyásoknak is, mert lefárasztja és szellemileg frissen tartja az embert és az állatot egyaránt. Erről a témáról könyvet is írtam, ami nem hivatalos tankönyv ugyan, de nagyon sok tanítványom forgatja haszonnal.

– Mi a tapasztalat a civil felhasználásról?

– Rendőri feladataim mellett én vezetem a Mantrailing Akadémia Alapítvány mentőcsapatát, és egy mantrailingképző központot is alapítottam. Ezek alapján elmondhatom, nagyon hasznos tudás ez, az önkénteseink évek óta segítik a hatóságokat eltűntek felkutatásában. Volt olyan évünk, amikor 46 keresésben vettünk részt.

K. D.