Rozika néni mindent elmondott magáról. Szeretettel szólt Toncsika fiáról, unokáiról, dédunokáiról és Rózsika lányáról, aki gondviselője, és mindent megtesz azért, hogy betegségei ellenére is kellemesen teljenek napjai. Beszélt arról, hogy nyolcan voltak testvérek, szüleik mezőgazdaságból éltek. Testvéreivel együtt, gyerekként is dolgoznia kellett a földeken, részt venni a kapálásban, az aratásban. Férje a MÁV-nál dolgozott, de a konyhapénzt mindig ki kellett egészíteni. Ezért nagyon sokat kézimunkázott. Gobleinjeinek, hímzéseinek, horgolt terítőinek árából pótolták jövedelmüket.

Az elmúlt évtizedek legszebb emlékeként az éneklést említette. Seres Rózsika barátnőmmel minden vasárnap ott voltunk a misén és énekeltünk. Ha éppen nem együtt mentünk, akkor is tudtuk, hogy mindketten ott vagyunk a szertartáson, mert felismertük egymás hangját. Nagyon-nagyon szerettünk nótázni. Mindig megkönnyebbültünk, amikor énekelhettünk - mondta.

De nem csak a szertartásokon énekeltek. Ha a bálba elmentek, a fiúk is mind egybegyűltek. Körül fogták őket és együtt daloltak.
 

H. S.