Kádár Lajos 1896. május 19-én született Alpáron. Édesapja juhász-számadó, maga cselédként, bojtárként kezdte, Pestre érkezve (1912) borbélyinas, villamoskalauz, bankszolga, a háború után pincér volt. Az I. világháború katonaévei után hadifogságba esett. Az ott szerzett élményeit írta meg A doni halálbánya című, 1936-ban megjelent regényében, amely könyv sikerét jórészt annak köszönhette, hogy a nincstelenek szemszögéből számolt be háborús élményeiről.

Regényei, novellái a harmincas-negyvenes évek fordulóján egymást követték, elbeszélései napilapokban, folyóiratokban, többek között a Kelet Népében jelentek meg. Könyveiben a szülőföld, Alpár és az azt övező puszták életéről szólt a népmesékre emlékeztető módon, s ugyanakkor szociográfiai ismeretek birtokában.