Bánkiné dr. Molnár Erzsébet fiatal kutatóként ismerkedett meg a történettudomány világával. Életútjának felidézésekor visszaemlékezett a kihívásokra és azokra a meghatározó pillanatokra, amelyek pályafutását alakították.

Levéltárosi munkája tette lehetővé számára, hogy felfedezze Kiskunfélegyháza gazdag történelmi örökségének mélységeit, később a Kiskun Múzeum igazgatójaként a helyi kultúra és történelem népszerűsítéséért végzett munkájával írta be nevét a város képzeletbeli történelemkönyvébe. Számos kiállítást és programot szervezett, amelyek nemcsak a helyiek, hanem az ország más tájáról érkező látogatók érdeklődését is felkeltették. Nagy hangsúlyt fektetett a hagyományőrzésre is: elkötelezetten dolgozott a múlt értékeinek megőrzésén és továbbadásán a fiatalabb generációknak.

Bánki-Horváth Mihály Andrásné dr. Molnár Erzsébet Aranka, 1946-ban Tiszavárkonyban (Jász-Nagykun-Szolnok vármegye) született. Családi élete szorosan kötődik a tudományokhoz és a kultúrához: férje, Bánki-Horváth Mihály agrármérnök volt, gyermekeik közül dr. Bánki-Horváth Mihály régész, történész és jogász, míg Bánki-Horváth András programozó-matematikus.

Az évek során Erzsébet számos diplomát szerzett: először népművelés-könyvtár szakon végzett a debreceni tanítóképző intézetben, majd művelődési előadóként diplomázott Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. A levéltár szakot az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, Budapesten végezte el. Tudományos pályafutása során számos rangos fokozatot és címet nyert el: 1979-ben egyetemi doktorátust szerzett művelődéstörténetből, 1994-ben kandidátusi fokozatot ért el a Jászkun kerület közigazgatásának kutatásával, 2005-ben pedig az MTA doktora címet védte meg a Jászkun autonómia történetének feldolgozásával.

Erzsébet, vagy ahogyan sokan ismerik Aranka szakmai karrierje 1968-ban kezdődött a Móra Ferenc Művelődési Központ művészeti előadójaként Kiskunfélegyházán, majd 1974-től a Bács-Kiskun Megyei Levéltár Kiskunfélegyházi Részlegének vezetőjeként dolgozott.

1997 és 2007 között a Kiskun Múzeum igazgatójaként tevékenykedett, később pedig a Bács-Kiskun Megyei Múzeumi Szervezet tudományos titkáraként folytatta munkáját. Emellett oktatott a Kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnáziumban, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem doktori iskolájában és a Debreceni Egyetem történelem-néprajz doktori iskolájában is.

Bánkiné dr. Molnár Erzsébet több nemzetközi konferenciát szervezett, közöttük kiemelkedő szerepet kapott a Jászkunság kutatása, a Petőfi-kutatás, valamint a Móra Ferenc munkásságát tárgyaló konferencia. Előadóként rendszeresen részt vett egyéb konferenciákon is, határainkon innen és túl.

Első publikációja 1974-ben jelent meg a Levéltári Szemlében. Írásaival azóta is folyamatosan gazdagítja a történettudomány, az igazgatástörténet, a jogtörténet, a jogi néprajz területét. Összesen 16 saját könyvet írt, amelyek közül 11 kötet Kiskunfélegyháza történelmét és a Jászkun kerület autonómiáját tárgyalja. Tanulmányai, recenziói és újságcikkei rendszeresen jelennek meg különböző szakmai folyóiratokban és konferencia kötetekben. Szakirodalmi tevékenysége rendkívül gazdag és sokrétű.

Munkásságát számos díjjal és elismeréssel jutalmazták. 1985-ben Szocialista Kultúráért Díjat kapott, 1995-ben pedig Pro Urbe Kiskunfélegyháza Díjjal tüntették ki. További díjai között szerepel a Bács-Kiskun Megye Tudományáért Díj (1996), a Holló László Díj (2000), a Bács-Kiskun Megye Közművelődéséért Díj (2002), a Móra Ferenc Díj (2004), a Bél Mátyás Díj (2009), valamint a Jászságért Díj (2013).

2024-ben Kiskunfélegyháza mezővárossá válásának 250. évfordulója alkalmából elnyerte a város kitüntető díját, majd a megkapta a Kiskunfélegyháza Díszpolgára címet is.

V. B.