Abonyi Imrét tehetsége, kitartása és megnyerő egyénisége egészen a négyesfogathajtás egyik legnagyobb alakjává emelte. A földműves Greskovics család sarjaként látta meg a napvilágot 1919. október 30-án, Bócsán. 1950-ben, házasságkötését követően vette fel az Abonyi nevet. Lovas karrierje 1953-ban kezdődött, amikor a szilvásváradi lipicai méneshez került, elsőként csikós pozícióban, majd a ménes vezetőjeként. 1969-ben a kecskeméti Magyar-Szovjet Barátság Termelőszövetkezetbe került, mint lótenyésztő. Ezt követően a Bugaci Ménesnél kapott munkát, ahol együtt dolgozott nagy tudású unokabátyjával, Abonyi Lászlóval.

Pályafutását díjugratóként kezdte, majd a fogathajtásra váltott. Hazai sikereit követően 1967-ben győzött Aachenben, majd évről-évre sorra zsebelte be a legnívósabb díjakat. Nem csoda hát, hogy a szervezők úgy döntöttek, a „hajtókirályról” nevezik el a versenyt, tisztelegve ezzel a kiváló sportember emléke előtt.

Az első versenynapot a lovak nyilvános állatorvosi szemléjével kezdték, majd a fiatal lovak versenye következett. Pénteken a nap jelenős részében díjhajtás volt. A legmozgalmasabbnak azonban a szombati nap ígérkezett, hiszen ekkor a Táltos Panzió és a Bugaci Csárda közötti erdőben elkezdődött a maratonhajtás. Ez az egyik leglátványosabb versenyszám, ahol számos akadály és előre megállapított alapidő nehezítette a versenyzők dolgát.

Este a résztvevőket a Bugaci Tanyaszínház társulata szórakoztatta. Másnap pedig sor került az akadályhajtásra, ahol a versenyzőknek a versenykocsik hátsó keréknyomtávjának méretéhez igazított bójapárok között kellett keresztülhajtani úgy, hogy a bóják tetején elhelyezett labdák ne essenek le.

A résztvevők szinte egyöntetűen azt a véleményt fogalmazták meg, hogy a pálya felépítése, a verseny szervezése és a kivitelezés maximálisan megfelelt egy ilyen rangos versenyhez.

Tarjányi Lili