A Doni megemlékezés margójára
2014. január 15., 09:58
Január 13-án, hétfőn részt vettünk a Doni áttörés évfordulójára rendezett megemlékezésen, mely a doni és a II. világháború során elesett áldozatokról - számomra hősökről - szólt. Ez volt az első olyan rendezvény, amely tárgyilagosan, a veszteségek mellett a körülmények és adottságok ellenére mutatott hősi helytállás bemutatásának is teret adott. Maga a rendezvény méltósággal és katonai pompával zajlott le, a Hadtörténeti Intézet volt igazgatójának beszéde messze a legtárgyilagosabb volt, amit itt hallottam.
A Magyar Királyság honvédő harcának hőseire emlékeztünk, azokra a hősökre, akiknek emlékét ápolni évtizedekig nem lehetett, a sebesültekre, túlélőkre internálás, láger, a hozzátartozókra kitelepítés, kényszerlakhely várt, pusztán mert a „dicső felszabadító”, a Szovjetunió ellen mertek harcolni.
A megemlékezők között feltűnt egy új csapat, a DK helyi tagjaiból. Ez a jelenlét számomra meglepő, mondhatni megdöbbentő volt. Ahogy az is, hogy a hősi temetőben állva, Gyula atya megemlékező imájának végén keresztvetés helyett úgy lógott petyhüdt karjuk, mint 43 tavaszán a hollók szárnya, miközben jóllaktak hőseink testéből.
Kollár László
a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés tagja
Kövessen minket a Facebookon is!
