• 2017. november 22. 13:30
  • Forrás: agrotrend.hu

Nagy kihívások előtt a mezőgazdaság

Hogyan lehet felkészülni a mezőgazdaság előtt álló kihívásokra, versenyképesnek lenni a gyorsan változó körülmények között? Zászlós Tibort, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara mezőgazdaságért felelős országos alelnökét kérdezte az agrotrend.hu munkatársa.
Nagy kihívások előtt a mezőgazdaság

 

Nagyvállalati vezetőként és az agrárkamara mezőgazdaságért felelős országos alelnökeként több aspektusból is látja az ágazatot, amelynek egyre erősebb kihívásoknak kell megfelelnie. Mégis, mit tart a legnagyobb kockázatnak?

– Napjainkra olyan mértékű verseny alakult ki a globális piacon, amelyben egy-egy gazdálkodó, üzem önmagában nehezen tudja felvenni a lépést, a globális érdekek mentén pedig ez a verseny egyre inkább beszivárog az Európai Unió viszonylag védettebb gazdaságába is. Olcsóbban működő, jóval alacsonyabb szintű – sokszor megkérdőjelezhető – előírások, feltételek mellett dolgozó dél-amerikai vagy hamarosan várhatóan ukrán konkurenciával kell megküzdeni, valamint a multinacionális cégek professzionálisan működő hálózataival. Minőséggel, hatékonysággal, összefogva van csak esélyünk erre, ezeken a területeken mindenképpen és gyorsan lépni kell.

Hogyan lehetne ösztönözni az agrárium szereplőinek összefogását?

– Az egyik kiemelkedően fontos feladat hazánk mezőgazdaságában a szövetkezés és az integráció erősítése, enélkül nem tudunk lépést tartani a jövőben. Hatalmas világkereskedelmi nyomás nehezedik ránk és a kontinens többi államára is, amelyre a külön megállapodások részben jó, részben kedvezőtlen válaszokat adnak. Magyarországon a szövetkezés, az integráció például Franciaországhoz, Németországhoz, Hollandiához képest még szinte sehol sem tart. Az egyre fokozódó versenyhelyzet által diktált önkéntes együttműködésekről van szó; gyorsan kell elérni lényeges változásokat, mindezt a gazdálkodók belátása, önkéntessége mellett. A globális kitekintésben főképpen kis méretű gazdaságokból, üzemekből adódó hátrányokat együttműködéssel, összefogással kell kompenzálni. Ehhez a szoros kooperációhoz komoly bizalmi tőkére van szükség minden szereplő részéről. Ennek kialakításában, feltételeinek szavatolásában a Kamara is jelentős szerepet kíván vállalni hiteles szakmai ernyőszervezetként.

Az uniós források felhasználását hatékonynak tartja?

– Mindenkinek be kell látnia: egyértelmű, hogy csak azok maradnak talpon, akik minőségi, versenyképes árut állítanak elő. Sajnos sok jele van annak, hogy a növénytermesztők és az állattartók nagy része az uniós támogatásokat nem fejlesztésre költötte. Mindig elcsodálkozom, amikor egy-egy rendezvényen látom, milyen autócsodákkal érkeznek néhányan… De más ágon is a költségekre ment el a támogatások nagy része, nem pedig fejlesztésekre. Ugyanakkor vannak jó példák, sokan elindultak az okszerű mezőgazdaság, a víztakarékos talajművelés és a tápanyag-gazdálkodás útján, de a legtöbben még nagyon messze vannak tőle. Illetve nagy a tudáshiány is, amit gyorsan pótolni kell, mert lemaradunk, komoly versenyhátrányba kerülünk. Jelentős részt magunkra vállaltunk és vállalunk ezen a téren, hiszen országos hálózattal és az mögött működő professzionális szakembergárdával rendelkezünk.

Mely szakmai információk megosztását látja a legszükségszerűbbnek?

– Fontos feladatnak tartom a talaj termőképességének és szerkezetének megőrzését, a tápanyag-ellátottságának biztosítását, a vízmegőrzéses technológia, az úgynevezett okszerű gazdálkodás természetessé tételét. Amikor a természettel harmonizáló, fenntartható mezőgazdaságról beszélünk, az állattenyésztés és növénytermesztés helyes arányának a helyreállítása is a legfőbb feladatok közé tartozik. A kamarának is nagy feladata van ebben, és többek közt számos kiadvánnyal, fórummal támogatja is a gazdákat, hogy el tudjanak igazodni az okszerű és költséghatékony gazdálkodás útvesztőiben. Továbbá az uniós támogatások rendszerében is, mert fontos, hogy a versenyképességük növelésére tudják fordítani azokat az összegeket, amikhez hozzájuthatnak. Ha intenzív termelésben, a termésbiztonság növelésében, valamint az éghajlatváltozás szélsőségeinek kivédésében gondolkodunk, akkor nem lehet elodázni egy olyan nagy, össztársadalmi beruházást, amelynek célja a csatornaépítés és az öntözővíz biztosítása. Korszerű öntözésre és tápanyag-gazdálkodásra van szükség, de ki kell emelni a fehérjenövények termesztését is.

A GMO-mentesség Önnek – a GMO-mentes Magyarországért Egyesület elnökeként – szívügye. Hogyan áll hazánk ezen a téren?

– Magyarországnak nagyon jók az alapjai. Nem most vezettük be a GMO-mentes termelést, hanem soha nem is termeltünk GMO-s növényt. Ilyen értelemben makulátlanul tiszta az ország mezőgazdasága. Jól felépített marketinggel és megfelelő kereskedelmi tevékenységgel erős versenyelőnyt jelenthet ez számunkra. A GMO-mentes termékekkel helyzeti előnyünk van, és a magyar agrártermelők és élelmiszer-feldolgozók birtokolják azt a tudást és azt a tapasztalatot, amivel ezeket elő tudják állítani. A GMO-mentes termelés nyereségtermelő-képesség szempontjából teljesen méretfüggetlen, ugyanúgy lehet génmanipulációtól mentesen termelni a ház melletti ólakban, mint nagyüzemben.

Beszéljünk a kamara szerepéről! Miként tudott valódi, erős érdekérvényesítő képességű, szakmailag stabil hátterű ernyőszervezetté válni néhány év alatt?

– Visszakanyarodnék az időben a mostani szerkezetű és törvényi alapú Kamara 2013-as megalakulásához. Az elmúlt pár évben a társadalom minden rétege, még a gazdák számára is el kellett fogadtatni azt a másfajta szerepkört, gondolkodásmódot, amit a törvény erejénél fogva és a magunk szakmaisága alapján a kamara magára vállalt. Az elején, ha valamilyen a gazdákat érintő problémát vetettünk fel, előfordult, hogy még a hivatalok is meglehetősen hosszas határidővel és elkerülő válasszal reagáltak a felvetésünkre. Meglepetés volt számukra, amikor ezt követően jeleztük, hogy a kérdésünkre nem kaptunk megfelelő választ, ezért az irányító hatósághoz fordulunk, és sajnáljuk, hogy esetleg az ő segítségük nélkül kell törvénymódosítást kezdeményezni. Nem volt tehát benne sem a gyakorlatban, sem a társadalmi köztudatban, hogy egy kamara végigmegy az úton, és a végsőkig próbálkozik egy probléma megoldásával, ha kell törvénymódosítással, ha kell akár brüsszeli rendelkezésmódosítással. Így a kamara mára már olyan tekintélyre tett szert, hogy bármelyik hatósághoz, minisztériumhoz, hivatalhoz fordul, valóságos válaszokat kap, a megoldások pedig közösen kerülnek kialakításra.

Tehát a jogszabályok véleményezése mellett az előkészítésükben is szerepük van?

– Nyilvánvaló, hogy valóságos szakmai felvetésekkel, alátámasztott információadással, a gazdaság szereplőinek jó értelmű kiszolgálásával jutottunk el idáig. Az életszerűtlen jogszabályok ellen folytatott küzdelem eredményeként csökkenteni tudtuk a bürokratikus háló nyomását is, a gazdák egyértelmű örömére. Csak példaként említem, hogy ma a mezőgazdasági dolgozóknak már nem kell hét napra előre meghatározni a munkavégzését, de Brüsszelben van többek közt az a módosítási javaslatunk is, amely enyhítené a nitrát-érzékeny területekre vonatkozó növénytermesztés és állattenyésztés ellenes, okszerűtlen rendelkezéseket, különösen a szervestrágyázás időbeliségét illetően. Amikor az anyatehén-üsző arány miatt sok termelő nem kapott volna támogatást, mert az eredeti értelmezés alapján nem lettek volna rá jogosultak, ezt is és sok hasonló rendelkezést sikerült időben, a jogszabályi lehetőségek mentén, a hatóságok hozzájárulásaival, közreműködésével a gazdálkodók javára módosítani.

Idén mennyi egységes kérelem beadásában segítettek?

– A falugazdász hálózatunk gyakorlatilag mindenütt ott van, 2014 óta 1000 milliárd forintnyi támogatás lehívásában segített a gazdálkodóknak. Idén május közepéig több mint 120 ezer egységes kérelmet nyújtottak be, illetve ettől az évtől már az őszi adategyeztetésben is támogatást adnak. Különösen fontosnak tartom, hogy a Magosz kezdeményezésére munkacsoportot hoztunk létre – az Államkincstár, a Miniszterelnökség és a Földművelésügyi Minisztérium részvételével –, hogy felszámoljuk azokat az adminisztratív problémákat, amelyek késleltetik az agrártámogatások kifizetését. Ennek köszönhetően idén minél eddiginél több, 208 milliárd forint előleg kifizetésére nyílik lehetőség. A 650 falugazdászunk mindenben segítő kezet nyújt a gazdáknak. El tudja vezetni őket például a pályázatok, a gazdálkodás, netán a különböző bürokratikus brüsszeli szabályok útvesztőin keresztül az eredményes munkához. De beszélhetnénk a gazdaság fehérítéséről is, amikor a piacon már mobiltelefonnal ellenőrizhető, hogy az őstermelő valóban olyan tevékenységet folytat-e, mint amilyen árut éppen árul, az valóban benne van-e a tevékenységi körében. Illetve részt vett, részt vesz a kamara az áfaszabályozás kedvező megváltoztatásában is.

Az elaprózódott birtokszerkezet régóta gátat szab a hatékonyabb gazdálkodásnak. Mit lehet ez ellen tenni?

– Mindenképpen rendezni kell a birtokviszonyokat. Itt elsősorban az osztatlan közös tulajdonra gondolok, ami komolyan hátráltatja a családi gazdaságok fejlődését. Hiába van ugyanis valakinek megfelelő nagyságú birtoka, egy családi gazdaságnak akár több száz hektárja, ha az sokszor 30-40 tagban, egymástól olykor több tíz kilométeres távolságban, pár hektáros darabokban van. Könnyű belátni, hogy azt gazdaságosan nem lehet művelni. Elkerülhetetlen a birtokösszevonások, birtokcserék megvalósítása. Ugyanígy elkerülhetetlen hosszú távon az öröklődési szabályok megváltoztatása, hiszen ha egy osztatlan közös tulajdonú táblában most van mondjuk 50 tulajdonos, holnapután már lehet, hogy 63 lesz, mert valaki meghalt, és a tulajdon tovább osztódott a gyermekei közt.

A NAK immáron aláírt támogató okirattal rendelkezik az országos jégkár-mentesítő rendszer kiépítéséhez.

– Az egész országot lefedő, egységes szisztémában működő jégkár-mentesítő rendszer kialakítása 1 forintnyi befektetéssel több mint 30 forintnyi értéket képes megmenteni. Persze ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem lesz jégeső, hanem hogy nagy mértékben csökken a jég mérete, és ezáltal a károkozás. Ha ezt a kamara a tagdíjakból meg tudta volna oldani, akkor már működne a rendszer, de ehhez több anyagi forrásra van szükség. Hozzáteszem, az azért elgondolkodtató, hogy amíg általában beszélünk a jégelhárításról, addig mindenki akarja, de amikor a konkrét megvalósításról van szó, már cizellálódnak az érdekek. Pedig ez nemcsak az agráriumnak válik hasznára, hanem a társadalom többi szereplőjének, a lakosságnak is. Mi az élére álltunk ennek, és a következő hónapokban megvalósítjuk a rendszert. Annak működtetése egyébként nem fog külön pénzébe kerülni a gazdáknak, azt a kárenyhítési alap finanszírozza majd. Komoly, a hatékonyságot, a termésbiztonságot javító, a teljes országot lefedő, Európában is egyedülálló rendszer lesz ez.