• 2014. április 9. 10:19

Csillagokkal álmodnak

Pásztor Anna és Pásztor Sámuel, tanyasi gyerekek a reflektorfényben

Kő kövön nem marad, ha az „őrült” nővér és vagány öccse a színpadra lép zenekarával. Az eszement show közben néha nehéz elképzelni, hogy ők is voltak gyerekek, méghozzá nem is akármilyenek és nem is akárhol. Pásztor Anna énekesnő és Pásztor Sámuel énekes-gitáros, a méltán híres Anna and the Barbies zenekar alapító testvérpárja egy csongrádi úti tanyán töltötte gyermekkorát. Erről az inspiráló időszakról és városunkhoz kötődő élményeikről kérdeztem őket a kiskunfélegyházi koncert előtt.

 

Öröm volt hallani, ahogy a kölyök kor kedves emlékei előtörtek Simiből és Annából, aki éppen szokásosan extrém színpadi megjelenésén ügyködött a Rocktár öltözőjében. Anna harmadikos korában, 1981-ben került le a Pásztor család Budapestről a tanyára. Anyuka magyar-rajz szakos tanárnőként, apuka pedig mozigépészként dolgozott Kiskunfélegyházán. A Darvas József általános iskolában töltött egy évből Anna legkedvesebb emléke a szertorna volt, amelyet habitusát ismerve korát meghazudtoló profizmussal űzhetett. Simit elsősként inkább az „építőipar” gyengeségei nyűgözték le, amikor a készülő lakótelep szigetelőlapjait fel-fel kapta a szél és nagy koppanással repítette az osztályterem ablakának. A legnagyobb élmények persze a tanyán és a gátéri iskolában érték a született nagyvárosi gyerekeket. A végtelennek tűnő pusztai tér és idő, a fűben lapuló fácánok, a tónak hitt kacsaúsztató, a háziállatok, a rekettyés, a forró homokút és a planetáriumot meghazudtoló nyári égbolt melankóliája ma is visszaköszön a testvérpár „Csillagokkal álmodunk” című dalában. A faluban várta őket a kocsma a világ legfinomabb lángosával, a háziasan ízletes menza, a focipálya, az ostorcsattogtatás, az izgalmas vasgyűjtések, az iskolai színjátszó verseny és természetesen Bense Zoli bácsi, a legvagányabb, sajátos humorú fiatal földrajztanár filmbe illő napszemüvegében.

Az élet később tovább sodorta őket, de a Rocktárnak köszönhetően néhány évtized múlva ismét benéztek Félegyházára, ahol komoly rajongótáboruk alakult ki. Két éve, a visszatérésük alkalmával nem győzték mutogatni zenésztársaiknak gyermekkoruk kedves helyszíneit, a semmit sem változott vasútállomást, a Kresz parkot, a teknősös szökőkút helyét és a csoda világot rejtő kis trafikot. A Rocktár miliője misztikumot tartogatott számukra múltjuk és jelenük érdekes vegyületével. „A retro berendezési tárgyak hatására feltörő kisdobos és úttörő élményeket, a kemencei táborok és a pedagógus ünnepségek kedves emlékeit máig újra és újra érezzük minden belépéskor. A Rocktár kialakítása és hozzáállása, valamint a helyi közönség mérhetetlen lelkesedése viszont versenybe szállhat az ország bármely híres koncerthelyszínével”.

A Pásztor testvérek múltjának és jelenének erős kontrasztja hűen tükrözi, hogy az inspirációk megélése egyáltalán nem sematikus, hanem szubjektív folyamat. Válhat csupa szív tanyasi gyerekekből extrém rocksztár és ugyanígy lehet belvárosi vásott kölykökből jó gazda a pusztán. A gyermekkor ízei és helyszínei viszont törvényszerűen végigkísérik életüket.

Ónodi Árpád

Fotó:

A Pásztor testvérek akkor és most

 

 

Csillagokkal álmodnak

Csillagokkal álmodnak